A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválom a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan vagyok én is, mint a kutya két vége. Mindenki csak azt látja, hogy elöl vicsorít meg morog, de arra már nem figyelnek, hogy hátul barátságosan csóválja a farkát.
2. Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák - ahogyan az ember teszi. Õk, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!
3. Ez igazán furcsa. Amikor valaki más kiabált velem, olyan volt, mint egy tőr, amely átdöfte a szívemet. Megsemmisített. Viszont ha te kiabálsz velem, könnyûnek érzem magam és boldognak.
4. Semmit sem utálok úgy, mint a hazugságot. Azt mondják, "hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. Másképp ugat, ha tolvaj jár a tanyán, másképpen, ha a gazdája jött meg, vonít, ha veszedelmet érez: de soha meg nem téveszti a maga ugatását. A kutyában van becsület. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugatás. Jókai Mór
5. Ha boldog vagy, nevess kivétel nélkül mindenkire, mert az ragályos, ha meg dühös vagy, de akkor is nevetsz, az a valaki, akire haragszol, ettől fog megőrülni. Abby Fabiaschi
6. Ribizke - mint minden magányos ember - szól egy pár szót a kutyához, és a kutya a farkát csóválja, a szeme nevet, mert szereti az emberi hang lágy hullámzását, legfőképpen pedig szereti azt a simogató valamit, ami a hang mögött van. És szereti a gazdája szemét is, amelyben annyi erő van, parancsolás, néha harag, de sokszor vidámság, és ha még a kezét is a fejére teszi, akkor valami lágy reszketés szalad végig egész testén, és nyüszíteni kell a boldogságtól. Fekete István
7. Ha a házőrző kutya szart le, az nem szégyen. Ha kitörlöd a fenekét, az a szégyen. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
8. Bolondság a lelkiismeret. Bosszúság. Csaholó kutya. Kinek nincs lelkiismerete, gond nélkül élhet.
9. A gond azzal, ha megkérdezzük a kutyát, boldog-e vagy szomorú, természetesen nem az, hogy a kérdés értelmetlen. Hanem az, hogy szinte képtelenek vagyunk megérteni a választ. A nyelv szörnyen lustává tett bennünket.
10. Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni? Eckhart Tolle