Ugrás a tartalomra
Olykor-olykor előfordult, hogy a valamelyik tudományág komolyan megkérdőjelezte az általánosan elfogadott igazságot. Ez általában egyben azt is jelentette, hogy az emberek kénytelenek voltak új, gyökerestül megváltozott módon felfogni helyzetüket. Ilyen volt például, amikor a csillagászok, Kopernikusszal és Galileivel az élen, azt állították, hogy a Föld, az emberek lakhelye, nem a világmindenség középpontja, és így volt ez akkor is, amikor Darwin bizonyítékokat hozott fel arra, hogy az emberiség a majmokból fejlődött ki. Nem kevésbé felzaklató volt az a gondolat, hogy mindez a természet törvényei alapján ment végbe, melyeknek eredetileg eszük ágában sem volt pont embereket alkotni.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor az emberek készek voltak megkérdőjelezni a vallásnak azt a tanítását, hogy a Föld az univerzum középpontja, miért kellett volna továbbra is elhinniük a vallási vezetőknek, hogy az uralkodók Isten felkentjei?
Carl Sagan
-
Az emberekben nem tudatosult eléggé, hogy a fizikusokat nem az vonzza a fizikában, hogy megérthetik, amit már eddig kiderített a tudomány, hanem az, hogy így esetleg rajtakaphatják a világegyetemet, ahogy épp valami képtelenséget mûvel. Nem tudunk betelni a tudattal, hogy a bolondját lehet járatni a világgal kapcsolatos természetes intuícióinkkal, és hogy néha a környezetünk nagyon furán tud viselkedni.
-
Egyszerû polgárként természetesnek veszem a világot, kutatóként viszont döbbenten szemlélem azt. Elképesztő maga a létezés, az anyag, az emberi tudat, és minden, ami körülvesz bennünket. Bizonyos törvényszerûségeket képesek vagyunk felfedezni, de a legmélyebb szinten nem értjük a dolgok lényegét, pedig ott nagyon érdekes összefüggések lehetnek. Ilyen globális nézőpontból a mindennapi gondok semmiségnek tûnnek. Érdemes néha kiszakadni a szürke hétköznapból a tudomány által.
Boldogkői Zsolt
-
Azt kérem Öntől és az egész világtól, hogy adjanak meg valamilyen általános különbséget az ember és a majom között, amely összhangban áll a természet történetének alapelveivel. Én magam természetesen nem ismerek ilyent. (...) Ha a majmot embernek nevezném, vagy az embert majomnak, akkor az összes teológus azonnal nekem esne. Pedig talán a természettudomány szabályait követve ekként kellene eljárnom.
Carl von Linné
-
A tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az élet nem a teremtés eredménye, azonban a hivatásuk természetéből fakadóan olyan magyarázatokat keresnek az élet eredetére, amelyek a természeti törvények határain belül helyezkednek el. A következő kérdéseket teszik fel maguknak: "Hogyan jelent meg az élet az élettelen anyagból? És mennyi a valószínûsége ennek az eseménynek?" És bosszúságukra nincs egyértelmû válaszuk, mivel a kémikusoknak soha nem sikerült megismételni azokat a természeti tapasztalatokat, hogy élet született az élettelen anyagból. A tudósok nem tudják, hogy történt, továbbá a megtörténésének valószínûségével sincsenek tisztában. Lehet, hogy a valószínûség nagyon kicsi, és az élet bármely bolygón való megjelenése egy csodálatosan kis valószínûségû esemény. Lehet, hogy a földi élet egyedülálló ebben az univerzumban. Semmilyen tudományos bizonyíték nem zárja ki ennek a lehetőségét.
-
Kezdetben vala az egyszerûség. Már azt is eléggé nehéz megmagyarázni, hogy egy egyszerû világegyetem hogyan keletkezett. Talán abban mindannyian egyetértünk, hogy még nehezebb volna megmagyarázni a teljesen összehangolt, bonyolult rendszer - az élet - vagy egy életet teremteni képes lény hirtelen megjelenését. Darwin elmélete a természetes szelekció révén megvalósuló evolúcióról azért kielégítő, mert olyan utat mutat, amelyen az egyszerû az idők során összetetté alakulhat, megmutatja, hogy rendezetlen atomok hogyan csoportosulhattak egyre bonyolultabb rendszerbe, míg végül létrejött az ember. Darwin megoldást kínál - mégpedig mindeddig az egyetlen ésszerût - létünk mélységes problémájára.
Richard Dawkins
-
A laikus számára az evolúció a dinoszauruszokkal és a majom emberré válásával foglalkozik. Még a biológusok többségének is csupán történelmi dokumentum, magyarázat arra, hogy a dolgok hogyan jutottak idáig. Az evolúciót általában úgy fogják fel, mint ami megteremti azt a színteret, amelyben a viselkedés megjelenik. Valójában ez még a szereplőket is meghatározza. De, akár a vallásos álszentek, a legtöbb viselkedéskutató is beéri azzal, hogy vallja ezt a hitet, de mindennapi tevékenységében figyelmen kívül hagyja a szervező elveket. Úgy vélik, hogy az evolúció elindíthatta a dolgokat, de a világ tényleges jelenlegi mûködésében nincs szerepe.
David P. Barash
-
Amikor Darwin elképzeléseit előterjesztette, a genetika, mikrobiológia és a biokémia tudománya még nem létezett. Ha ezeket a tudományokat már Darwin előtt is felfedezték volna, akkor ő maga is könnyedén belátta volna, hogy elmélete teljesen tudománytalan, és a továbbiakban meg sem kísérelt volna ilyen alaptalan kijelentésekkel előállni. A fajokat meghatározó információ már ott van a génekben, és teljesen lehetetlen, hogy a természetes kiválasztódás során, a gének megváltozásával jöjjenek létre új fajok.
-
A modern tudományos felfedezések azt bizonyítják, hogy az elterjedt hit, mely szerint a darwinizmusnak köze lenne a tudományhoz, igencsak hibás. A tudományos bizonyítékok teljes mértékben cáfolják a darwinizmust, és azt fedik fel, hogy létezésünk forrása nem az evolúció, hanem a teremtés.
-
Az értelem iszonyatosan hosszú ideig csak tévedéseket termett, néhány ilyen tévedés hasznosnak és fajfenntartónak bizonyult: aki ezeket elfogadta vagy örökölte, nagyobb sikerrel harcolt önmagáért és utódaiért. Az állandóan továbböröklődő és végül csaknem az emberi faj alapvető javaivá vált téves hittételek például a következők: hogy léteznek huzamos ideig tartó dolgok, hogy vannak azonos dolgok, hogy léteznek dolgok, anyagok, testek, hogy valamely dolog az, aminek látszik, hogy akaratunk szabad, hogy ami nekem jó, az önmagában szintén jó. Az ilyen tételek tagadói, a kételkedő emberek csak nagyon későn léptek föl - csak nagyon későn lépett föl az igazság, mint a megismerés legerőtlenebb formája.
Friedrich Nietzsche