Ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvûséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem is hal meg, aki végtelen és örök, s ez az úr: az Idő.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő a nagyobb úr, valami olyasféle dolog, ami fölötte áll az emberi akaratnak. Jön, megy, rohan, fut, telik, késik, múlik, száll, vánszorog, és mindezt egy kényúr önkényességével teszi. Halász Margit
2. Az idő végtelen, az idő rajtunk kívül létező, nem fogyhat el, nem veszíthetjük el, nem állíthatjuk meg. Velünk vagy nélkülünk, az idő halad.
3. Senki sem pótolja éveidet, senki sem fog ismét visszaadni magadnak; életidőd így telik, ahogy telni kezdett: senki vissza nem fordítja, senki fel nem tartóztatja futását; egyáltalán nem hangoskodik, egyáltalán nem hívja fel a figyelmet gyorsaságára: csendben múlik; sem királyi parancsra, sem a nép kegyének hatására nem nyúlik hosszabbra; olyan ütemben halad, ahogyan az első napon elindult; soha el nem térül, soha meg nem áll. Mi történik majd? Te elfoglalt vagy, az élet siet; hamarosan megjelenik melletted a halál, akinek akár akarod, akár nem, rendelkezésére kell állnod. Lucius Annaeus Seneca
4. Ez az idő. Meghitt és bensőséges. Ellenállhatatlan ereje magával ragad. A másodpercek, órák, évek rohanása az élet felé lendít bennünket, majd a semmibe taszít... úgy lakunk benne, mint hal a vízben. Létünk időben való létezés. Az idő monoton éneke táplál bennünket, kitárja előttünk a világot, felzaklat, megrémiszt, elringat. Carlo Rovelli
5. Nincs az idő ellen fellebbezés, egyre megy, vár vagy megáll, nem tudod túlszaladni. Lakatos Menyhért
6. Az ember nem ura az időnek, nem tudja megállítani az idő folyását, és nem őrizheti meg saját külsejét évtizedekig. Az évek mindig elvégzik a maguk munkáját.
7. Az időnek nincs eleje, sem vége. A kerék forog, a kör visszatér önmagába. A kerék forog, és minden lélek a küllőihez kötődik az örökkévalóságon át. A forma és az anyag elenyészik, csupán a láthatatlan lényeg, a lélek, az én szárnyal át a korokon. Robert E. Howard
8. Az idők összessége az idők összessége. Az nem változik. És nem áll kötélnek sem fenyegetésekre, sem magyarázkodásokra. Egyszerûen: VAN. Kurt Vonnegut
9. Az idő (...) túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít. Henry Van Dyke
10. Óh idő, te egy egész! Nincsen neked sem kezdeted, se véged; És csupán a véges ész Szabdalt fel apró részeidre téged. Csokonai Vitéz Mihály