Porba tiporja a sárga halál a póri putrit éppúgy, mint a királyok tornyát. Óh, barátom, a kis idő, amit élsz, szárnyát szegi nagy reményeidnek!

Kapcsolódó idézetek

1. Mint sárga levélke, ha sárba hanyatlik, Ha szél dühe tépi le ősz idején; - Ah! szép rövid életem, íme, kialszik, És sírba pihen le sok ifju remény. Dimitrie Bolintineanu
2. Dörög az ég, a szívem gyorsan ver. A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el, Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél. Üres világod - látod, éppen ennyit ér! Vastag Csaba
3. Elszorul a szívem, A mikor azt látom, Hogy az, ki olyan volt, Mint egy tündérálom, Elfonnyad, megfakul Mint a letört rózsa, A szirmait elhullatja. Szerteszéjjel szórja! Ambrozovics Dezső
4. A boldogság egy szikrára vár Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon, A hosszú tél a porba hulljon... Depresszió
5. Úgy sújtja a földit az ég, Hogy eszét teszi tönkre. Aki rossznak látja a jót, Csak percekig él - s vesztébe rohan. Szophoklész
6. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
7. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
8. A civilizáció olyan, mint a homokvár, szép, de roppant törékeny. Állandóan gondozni kell, különben az idő szele kiszárítja, és összeomlik, por lesz belőle, szanaszét száll. Dmitry Glukhovsky
9. Oh élj, siess! A gyönyör oly kevés: holnapra élted tán a porba vész; s por és penész közt nem vár majd reád se bor, se lány, se lant - se ébredés! Omar Khajjám
10. A férfi, aki a tengerre néz, egyszer csak meglátja az idő szakállas arcát, s tudja, az idő elmos mindent, ami volt. A szenvedő szíveket porrá morzsolja, s ha egy virág nyit ki a porból valahol, érezzük, hogy egy régi élet sírba vitt szerelme az. Fazekas István