Rajzolj nekem egy házat, pontosan, amilyet akartam, Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam. Hogyha a világon már semmiért nem lesz majd itt lenni, Ha a házba, amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni.

Kapcsolódó idézetek

1. Rajzolj nekem egy házat és hagyd, hogy éljek benne. Kívülről úgy nézzen ki, ahogyan én, mintha minden rendbe` lenne. Rajzolj nekem egy házat, és hagyj benne haldokolni, Csak ezt a pár vonalat a világodból hagyd nekem birtokolni.
2. Emlékszik a kifestőkre kiskorából? Én utáltam. Ha le akarok rajzolni egy házat, akkor nekem ne más mondja meg, hogy milyen legyen, érti?
3. Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszûnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják. Meg Cabot
4. Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu. Kanehara Hitomi
5. Rajzolni annyi, mint utat törni egy láthatatlan vasfalon át, amely elválasztja azt, amit érzel, attól, amire képes vagy. És hiába ütöd akármilyen erővel a falat, azzal nem érsz semmit. Lassan, türelmesen, reszelővel kell átvágnod magad.
6. Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bútort, se semmit. Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. Mindent... Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon. Szabó Magda
7. Már nem akarok, semmit se akarok, aludni akarok, és nem gondolkozni, nem tudni a létezésemről. Ki akarom iktatni magam a világból, vagy a világot akarom eltüntetni körülem... Szilvási Lajos
8. A jelen börtönében gondolj arra, Ha ajtót rajzolsz a falra, kiléphetsz rajta. Ákos
9. - Gyere be! Mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan? - Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van. - Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad - szólok mérgesen, S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat. Kispál és a borz
10. Ölj meg, ha már ölelni nincs karod: öld minden ízem és sejtem külön meg - és szórd bitangul szerte-szét, nehogy még halottaimban is akarjalak. Végh György