Ugrás a tartalomra
- Gyere be! Mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan?
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van.
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad - szólok mérgesen,
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat.
Kapcsolódó idézetek
-
Végre azt érzem (...), hogy újra van szívem. Hogy a rossz, bûnös, rideg szívem életre kelt, és csakis miattad. És talán önzés, de ezt még érezni akarom, veled vagy nélküled. Ha nem jössz, én akkor is ezzel a szívvel szeretnék tovább élni! Az utolsó percig várok rád!
-
Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.
Csitáry-Hock Tamás
-
Mivel szeretnél, ha nincsen szíved?
Azért jöttem, hogy elvigyelek.
Ülj mellém, én majd vezetek!
Hazamegyünk, megvan a helyed,
kapsz tőlem majd egy másik szívet!
P. Mobil
-
Minden nap jön. És minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel. Van, hogy tőled függ, elfogadod-e, amit hoz, de van, hogy nincs döntési lehetőséged. Aztán jön egy nap, szokás szerint bekopogtat, és elakad a lélegzet. A dobozra az van írva: Élet. Izgatottam nyitom ki. És valóban. Élet van benne. Az életem. Te.
Csitáry-Hock Tamás
-
Szíved? Óh! a szíved nem találom,
Ez az én bús, szomorú halálom.
Széttörnélek! - de kezemen bilincs:
Meghalok érted, mert szíved az nincs.
József Attila
-
Amikor az ember mindent megtenne azért, hogy szeressék, egyetlen hajszálra van attól, hogy örökre elzárja a szívét az elől, amire annyira vágyik - törődésre, szeretetre, odafigyelésre. A görcsösség mindent megöl. A szeretetet amúgy sem lehet akarni: az csak úgy jön. Érkezik, berobban, betoppan az életedbe, lenyomja a kilincset, és nem kérdezi, hogy akarod-e vagy sem. Vágyhatsz rá, akarhatod, de csalódni fogsz, hiszen csak engedni kell, hogy megérkezzen. Elfogadni, és nem kérdezni, hogy honnan jön.
Oravecz Nóra
-
Mindenem a tiéd - mondja egy jó anya -, ha többet kérsz, nem adok, mert elrontalak. Inkább bömbölj az ajtómon kívül, minthogy hitvány ember légy.
Müller Péter
-
Mi zavar téged? Mi az, ami szíved cibálja, e kitartót? Mi rángatja ajtód kilincsét? Mi szólít téged az utca felől, de tárt kapudon soha be nem jön? Ó, ez az éppen, akit te zavarsz, akinek szíve kitartását cibálod, akinek ajtaja kilincsét rángatod, akit szólítasz az utca felől, de kitárt kapuján soha be nem mégy.
Franz Kafka
-
Minden lélegzeted az enyém. Az adja nekem az életet. A szíved az enyémmel dobban, és megfulladok, ha elmész mellőlem.
-
Beköltöztem a szívedbe,
már örökké itt leszek,
ez az én öröklakásom,
s ezért bármit megteszek!
Köszönöm, hogy befogadtál,
nem leszek már hontalan,
míg itt lakom a szívedben,
nem leszek boldogtalan!
Aranyosi Ervin