Emlékszik a kifestőkre kiskorából? Én utáltam. Ha le akarok rajzolni egy házat, akkor nekem ne más mondja meg, hogy milyen legyen, érti?

Kapcsolódó idézetek

1. Sok gyerek szenved ilyen kényszerbetegségben. Olyasmiket csinálnak, amiket maguk sem értenek. Hiába mondjuk nekik: - Tehetsz bármit, de ne rajzolj a falra. Erre a papírra rajzolhatsz. Ebbe a könyvbe is. Vagy bármely másik felületre. De ne rajzolj, írj vagy színezz a falon. - Õk egyenesen a szemünkbe néznek, és azt felelik: - Értem. - Tíz perccel később már a falra rajzolnak, mi meg éktelenül kiborulunk. - Mi a csudáért rajzoltál a falra? - A gyerekek pedig ránk néznek, és ténylegesen gőzük sincs, miért tették. Tisztán emlékszem erre az érzésre gyerekkoromból. Ahányszor megbüntettek - mondjuk, az anyám kiporolta a sejhajom -, azon tanakodtam közben: miért csináltam ezt? Tudtam, hogy nem szabad. Szólt előre. Az elfenekelés után pedig megfogadtam: mostantól jól fogok viselkedni. Soha többé nem csinálok semmi rosszaságot az életemben, soha, de soha, de soha, de soha - és hogy ne felejtsem ezt el, gyorsan felírok magamnak egy emlékeztetőt a falra... azzal fogtam egy krétát, onnan folytattam, ahol abbahagytam, és nem értettem meg az okát. Trevor Noah
2. Rajzolj nekem egy házat, pontosan, amilyet akartam, Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam. Hogyha a világon már semmiért nem lesz majd itt lenni, Ha a házba, amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni.
3. Ezt (...) utáltam a gyerekekben: mindig kimondják, amit igazából már te is tudsz, csak nem akarsz beismerni. És pláne nem akarsz hallani. Cecelia Ahern
4. A tárgyakat úgy festem le, ahogy elgondolom őket, nem ahogy látom. Pablo Picasso
5. A festés az irányítás metaforája. Minden döntés az enyém. A vászon, a színek. Gyerekkoromban nem láttam a világ értelmét, és nem is találtam benne a helyem, de a mûvészet megtanított rá, hogy az ember látomásait meg lehet valósítani, pusztán akarni kell. Ugyanez igaz az életre is, amennyiben az ember nem hagyja, hogy bárki is az útjába álljon.
6. Mi lenne, ha az iskolában olyan "képzőmûvészeti órára" kéne járni, ahol csak azt tanítják, hogyan kell kerítést festeni? Mi lenne, ha sohasem mutatnák meg Leonardo da Vinci és Picasso festményeit? Értékelnéd-e akkor a képzőmûvészetet? Akarnál-e többet tanulni róla? Kétlem. Valószínûleg azt mondanád, "az iskolában elvesztegetett idő volt képzőmûvészetet tanulni. Ha a kerítésemet valaha is festeni kell, felveszek majd valakit, aki megcsinálja". Talán nevetségesen hangzik, de a matematikát így tanítják, és legtöbbünk szemében ez olyan, mint azt nézni, hogyan szárad meg a festék a kerítésen. Míg a nagy mesterek festményei könnyen elérhetők mindenki számára, a nagy mesterek matekja legtöbbünk elől el van zárva. Edward Frenkel
7. Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszûnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják. Meg Cabot
8. Tintával rajzolni olyan volt, mint maga az élet: egyetlen rossz mozdulat az egészet tönkretette. J. R. Ward
9. Az a rettenetes a gyerekkorban, hogy az idő furcsa, ragacsos masszává válik. Ez engem nagyon idegesít. Én a pontosság embere vagyok. Veres Attila
10. A gyerekek nem kifestőkönyvek. Nem színezheted ki őket a kedvenc színeiddel.