Rémülten néztem körül a szobában, hogy hol az a felnőtt, aki a segítségemre siet. Majd döbbenten rájöttem, hogy az a felnőtt én vagyok, és senki másra sem számíthatok.

Kapcsolódó idézetek

1. Belenézek a tükörbe, és egy idős hölgy néz vissza rám. És fogalmam sincs, hogy került oda! Cher
2. Egy napon észrevettem, hogy ügyvédemmel szemközt ülök egy szobában, és adóügyekről vitatkozom. Akkor elhallgattam, körülnéztem és rettenetesen elszégyelltem magam. E pillanatban megértettem, hogy mindaz, ami elébb volt, álom volt csak és átmenet. E pillanatban megértettem, hogy szégyenletesen, jóvátehetetlenül és reménytelenül felnőttem. Márai Sándor
3. Bele kellett szoknom, hogy senkim sincs. De ha én se vagyok magamnak, ki lesz velem? Vámos Miklós
4. Ez az őrület a felnőtté válásban: akkor jön a segítség, amikor legkevésbé várjuk, és attól, akitől legkevésbé várnánk.
5. Ahogy megpillantottam az üres szobát, úgy éreztem, mintha én lennék az egyetlen ember a világon, és magányom elemésztene.
6. Úgy éreztem, mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna, és nem volt senki, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett.
7. Egyáltalán nem az vagyok, akinek hittem magam, és ez sokkoló felfedezés számomra.
8. Nem számítottam arra, hogy még felnőttként is keresnem kell a helyet, ahová tartozhatok. Azt hittem, az automatikusan jár, ha van állásod meg családod. De az ember egyedül van. Mindig.
9. Emlékszem, mennyire elhagyatottnak éreztem magam, amikor (...) eltûnt a szürkületben. Azt hiszem, azon a napon nőttem fel végleg.
10. Keresem a hálószobámban, a fürdőben, az erkélyen, nincs sehol. Állok a szoba közepén és szólongatom. Furcsán, zavartan érzem magam, meg sem tudom magyarázni, miért, de pánikolok. Amikor nem jön, összegömbölyödöm az ágyamon, és újra átélem az elvesztése fájdalmát. Alyson Noel