Emlékszem, mennyire elhagyatottnak éreztem magam, amikor (...) eltûnt a szürkületben. Azt hiszem, azon a napon nőttem fel végleg.

Kapcsolódó idézetek

1. Mostanra már csak ürességet érzek (...). Mintha egy fekete pont lenne egy fehér vásznon, ami magába szívott minden emléket. A legszebb emlékek is elszürkültek. Sötétek.
2. Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem. Jókai Anna
3. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap... Nélküled semmi vagyok. Ákos
4. Lebuktam ím és fölmerültem, Szorítva gyöngyházálmokat, Megsebzett szívvel, szédülten, Felnőtt lettem egy perc alatt.
5. Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankólia és megalkuszom a mulandósággal. Faludy György
6. Arra gondoltam, milyen boldog voltam, hogy olyan érzésben volt részem néhány hétig, amihez fogható sem ezelőtt, sem ezután nem juthat nekem soha. Minél többet gondolkoztam, annál sötétebbnek láttam mindent.
7. Rémülten néztem körül a szobában, hogy hol az a felnőtt, aki a segítségemre siet. Majd döbbenten rájöttem, hogy az a felnőtt én vagyok, és senki másra sem számíthatok.
8. A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság.
9. Mostanában néha úgy érzem, mintha a szemem láttára tûnnél el. Sally Rooney
10. Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek. Vavyan Fable