Rólad álmodtam, de ez mit se számít már, Én bújtam hozzád, és te nem taszítottál. De szívem megtorpant, hisz összedőlt a vár, Mert a valóságban mindig meg van szabva egy határ.

Kapcsolódó idézetek

1. Te vagy az álmom, jutalmam mindenért. S ha néha féltem, melletted véget ért. Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem. Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.
2. Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.
3. Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Túl sokat néztem a távolba várva. Itt tartlak most a karomba zárva És nem vagy közelebb. Balázs Béla
4. Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Õ nem jön már, s hiánya pusztít! Miklós Tibor
5. Egyik pillanatban úgy örülök neked, hogy valósággal fáj, a másik pillanatban meg jajgatnom kellene a félelemtől, hogy hátha még ez a pillanat se igaz, és a holnap még ennyire se lesz igaz... Ha bezárhatnálak egy nagy hegy tetején egy toronyba, hogy senki se jusson hozzád, csak én legyek neked a világ... de talán még akkor is félnék. Szilvási Lajos
6. Én az álmod szeretném visszahozni, Te tán szivembe vágyat oltanál - Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: Köztünk a multnak tiltó romja áll!... Ady Endre
7. Tudod, hogy te vagy, akire vártam, Tudom, mi az álmod, a szememmel láttam, De köt a múltad, a görcsöd, a vágyad, Egy illúziókép, egy hazugság a várad. Horváth Tamás
8. Nem kell, hogy igaz legyen, nem baj, ha csak álom, de fordulj meg, kérlek. Nem mese, nem álom, hogy egy nap mosolyogni láttalak. Lehet, hogy becsaptam magam, lehet, hogy álmodtam, amikor azt hittem, mosolyod nekem szól, de nem lehetett tévedés, nem lehetett álom, amikor nevemen szólítottál... Soha nem volt tévedés, és soha nem volt álom, hogy szeretlek téged.
9. Ha a szívem a szíveddel dobban, Kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, Sose voltál, mindig vagy. Republic
10. Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóságod egybeesik. És ez addig tart, amíg így van. Utána jön a kiábrándulás. A csalódás nem egyéb, mint hogy ez a kettő szétesik. Az álom még tartana, de a valóság sajnos nem az! Egy ideig még próbálsz álmodni, de egyre inkább látod, hogy nem az! A valóság nem fedi az álmodat! Müller Péter