Ugrás a tartalomra
Romeo úgy vonzódik Júliához, mint a vasreszelék a mágneshez; ha nincs köztük akadály, olyan egyenes vonalon mozog feléje, ahogy csak tud. De ha egy falat emelnek közéjük, Romeo és Júlia nem nyomják ostobán arcukat a fal ellenkező oldalához, ahogy a mágnes és a vasreszelék tenné egy kártyalap két oldalán. Romeo hamarosan találna egy kerülő utat, mondjuk a falon átmászva, hogy Júlia ajkát közvetlenül érinthesse. A vasreszeléknek a pályája rögzített, és hogy eléri-e a végpontját, a véletlenen múlik. A szerelmesnél a végpont az, ami rögzített, és az útvonal végtelen változatban módosítható.
Kapcsolódó idézetek
-
Hogyha az ember a helyén van, és jó úton halad, akkor automatikusan, mint egy mágnes, vonzza a másik felét, ahogy a másik fél is vonzza őt.
-
Ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz. Sok minden tarthat össze két embert. Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is.
Müller Péter
-
Elképzelhető, hogy az élet hajlamos konvergálni egy pálya felé - mintha egy mágnes vonzaná adott főirányba az átmeneti kerülő utakról.
Richard Dawkins
-
Vajon Shakespeare-t érdekelte volna Rómeó és Júlia története, ha a Capuletek és a Montague-k imádják egymást? Ez esetben a két ifjú megkötné frigyét, és néhány hétnyi turbékolás után fogcsattogtatva, kivont karddal kergetnék egymást palotájuk hetvenhét termében. Hol itt a téma? Viszont így van rendjén.
Vavyan Fable
-
A szerelem jön, megy... s nem állandó, csak ott, ahol bizalommal van összekötve. Csak a bizalom tarthat fel a különféle kísértések közt.
Mikszáth Kálmán
-
Kétféle vonzalom van. Az egyik a szerelem, a másik a vágy.
-
Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb.
Stendhal
-
A szerelemben nincs mindig szinkronitás. Valaki beleszeret titkon a másikba, és onnantól kezdve rémálom az élete. A szerelmes agy Sherlock Holmesszá válik, szorgosan gyûjtögeti az imádott személy viszontszerelmének apró bizonyítékait. Ha kórképekben gondolkodunk, ez bizony paranoia a javából, közelebbről erotománia. A szerelmes kombinál, kártyavárat épít, csak hogy valami pozitív jelet préseljen ki a könyörtelen tényekből. És nincs ez másként, ha már beteljesült a szerelem, hisz ki ne ellenőrizgetné féltékenyen, vajon még mindig szereti-e őt a másik. Pedig hát a szerelem nem tart örökké, és aki ezt nem tudja elfogadni, az valóban kicsit őrült.
Szendi Gábor
-
A szerelmi vágynak meg van (...) az a hajlama, hogy a szabályossággal, egészségességgel és szépséggel szemben ébredjen fel. Ε hajlam, melynek kicsúcsosodása a fejlett esztétikai érzék, a lélek szerelmi érdeklődései közepette mintegy oly szerepet játszik, mint a világtájak közt való eligazodás terén a mágnestû, melynek tudvalevőleg az a törekvése, hogy mindig a mágnessark felé mutasson. Képzeljünk már most el egy mágnestût, mely ösztönszerûleg, sőt részben tudatosan keresi az északi irányt s megnyertük a szépségért sóvárgó szerelmes lélek kifejező képét.
Szász Zoltán
-
A szerelem olyan, mint kábelt fektetni. Néha minden megy magától, de néha jó erősen és rotyogósan kell nyomni.