Rosszul viselem a koromat. Azt, amelyben élek. A legenda szerint Szaisz egyiptomi városban volt egy lepellel letakart kép, és aki az átkos fátylat fellebbentette, többé nem mosolygott. Úgy látom, az emberiség önhibáján belül szaiszi fátylas korszakba jutott.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt csináltam magamból, amit nem lehetett, s amit tudtam volna csinálni, nem csináltam. Rossz jelmezt öltöttem magamra. Mindjárt annak ismertek, ami nem voltam, és nem tiltakoztam s elvesztettem magam. Mikor az álarcot le akartam tépni, az arcomhoz ragadt. Mire letéptem és megnéztem magam a tükörben, már megöregedtem. Fernando Pessoa
2. Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyûlöletei, az még egyáltalán nem ő - legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött. Márai Sándor
3. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
4. Az ember általában önmagába zárkózik, és mert ráadásul siker-orientált világban élünk, jégcsákánnyal a nyúltagyunkban is vigyorognunk kell, nehogy gyengének higgyenek, mert akkor irány a Tajgetosz. A fejlődés okán a jövendő generációk már négy-öt könyékkel jönnek a világra, és wattal fogják mértékezni a mosolyukat, miként a mûvi fényt. Elkeserítő korban élünk, erénynek számít, ha valaki oly hazug, akár egy rossz reklámfilm. Vavyan Fable
5. Az ifjúkor há­borgó kedélye lecsendesedik a férfiúi kor zsámolyánál. Az idő változik, és mi az időben. A sebet, mit sokszor az ifjúkor túlkapásai ütöttek lelkünkön, begyógyítja rendeltetésünk időszaka, a mely a családi életbe vezet be bennünket, mely­nek melege áttör a lelkünkre nehezedő sötét légkörön, és su­garai alatt a kétes jövő kiderül.
6. A tükör nem képes teljesen fölmutatni, a fátyol teljesen eltakarni a valóságot. Valami itt is, ott is fönnmarad, hogy lelkünket betöltse csodás sejtelemmel.
7. A világ színei kifakultak. Elképzeltem egy nagy töltőtollat, amint egyszerûen kiszippantja az ég kékjét, a fák zöldjét, a zebrán áthaladó férfi barna kalapjának színét, míg végül az élet filmje csak fekete-fehérben fut tovább.
8. Az a sok festett válaszfal, amit az ember maga és a valóság köze állít - a történelem, a vallás, a kötelesség, a társadalmi helyzet -, mind illúzió, ópiumos fantáziaszülemény.
9. Időnként valami furcsa, fájdalmas boldogság fogott el. Magamat éreztem csodálatosan öregnek, mintha itt felejtettek volna a fóliánsok korából, hogy értetlenül bámuljak a mai emberekre. Szerb Antal
10. Ha túl rövid az élet, akkor lassabban kell leélni, De akkora a tempó, hogy azt nem is tudom leírni. Te hová rohansz, így a fal rohan a fejednek, A fejetlenek világában sziszegnek, nem szeretnek.