S végigfutván a világi teren, A hajnali égre leheveredünk És csak csudálkozunk az életen.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk (...) csak gurul és gurul... hol hegynek fel, hol völgynek le. Vagy a meredély szélén. Aztán hirtelen a mélybe zuhan, és eltûnik a fészkes fenébe...
2. Elindulunk, és járunk az úton, Valamit várunk, s azt kergetjük folyton. Az időnk rövid, mégis lehet esély, Hogy teljesül egy álom.
3. Az világ megy tovább, csak mi topogunk egy helyben. Kerstin Gier
4. Ez az élet csak pillanatnyi élet, csak megpróbáltatás, de mi azért mégis mind ragaszkodunk hozzá, s azt hisszük, hogy föltaláljuk benne a boldogságot. Lev Tolsztoj
5. Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tûnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.
6. Az életben minden a véletleneken múlik. És az, hogy élünk, az is csak véletlen.
7. Aki csak fut, száguld végig az életén, elrohan a csodák mellett.
8. Mi fontoskodva futkosunk itt, S az Idő csak játszik velünk... Az évek egyre-másra szállnak, S elillan kurta életünk. Szép Ernő
9. Amikor a világ kivérezteti belőlünk az eredendő ártatlanságot, már csak a csöndesebb, megfontoltabb vidámságra futja. Laurell Kaye Hamilton
10. A képzelet pejlován végigvágtatunk az életen.