Az életünk (...) csak gurul és gurul... hol hegynek fel, hol völgynek le. Vagy a meredély szélén. Aztán hirtelen a mélybe zuhan, és eltûnik a fészkes fenébe...

Kapcsolódó idézetek

1. Általában hajlamosak az életek, mint hajók a háborgó tengeren, ide-oda dobálódni. (...) Elindul valamerre az ember, félúton megtorpan hirtelen, fordul erre-arra, majd tovasodródik. Nem tudjuk, merre megyünk - elkerülhetetlen hát, hogy egészen máshol kössünk ki a végén, mint amerre elindultunk. Paul Auster
2. Az életünk olyan, mint egy utazás, sík területen sokáig túlságosan is egyenletes, könnyû és unalmas, a meredek emelkedőkön nagyon nehéz és kínos, de aztán a hegytetőn nagyszerû látvány tárul elénk, elragadtatást érzünk, a szemünk boldog könnyel telik meg, énekelni akarunk és azt szeretnénk, ha szárnyaink lennének! Majd pedig, mivel az ember nem maradhat ott, hanem folytatnia kell útját, ereszkedni kezdünk lefelé a túlsó oldalon, s annyira elfoglal bennünket az, hogy megvessük a lábunkat, hogy el is felejtjük, milyen élményben volt részünk odafenn a csúcson.
3. Az életünk olyan, mint a hömpölygő folyó. Ha megpróbáljuk megváltoztatni az irányát, egy ideig csak csapkodunk, aztán elsüllyedünk a vízben, ami tele van üledékkel. Alberto Villoldo
4. Életünk (...) egy állandó mozgás a siker és a kudarc között. Tőlünk magunktól függ, hogy döntően a kudarc vagy a siker térfelén mozgunk-e.
5. Az élet egy magaslat. Amíg fölfelé kapaszkodik az ember, a csúcsot nézi és boldog, de amikor fölér és letekint, egyszer csak meglátja a lejtőt. (...) Fölfelé hosszú az út, lefelé viszont nagyon is rövid. Guy de Maupassant
6. Az élet csak kirándulás, meglehetősen rövid kirándulás. (...) Az élet csupán az anyag körforgása... az egyik anyag távozóban a kirándulásról, a másik indulóban a kirándulásra.
7. Az élet olyan, mint az óriáskerék, szép lassan felvisz minket a legmagasabb pontra, aztán minden hanyatlik, és a végén kiszállunk.
8. Az egész élet csak esés. Mi más lehetne? Végig a sötétben kell tapogatóznunk. Nem tudunk felállni, botladozunk. Jó irányba kell botladoznunk, így juthatunk előre.
9. Az életem lemeze fordul. (...) Van, ahol reccsen és zörög, van, ahol ugrik, túlpörög, megcsuklik a hang egy karcolásban, s remeg az ív, kihagy a szó, kihagy a szív. Adamis Anna
10. Lehet, hogy olyan alattomosan vannak elrendezve a dolgok, hogy az élet egyik pillanatról a másikra tönkremehet? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan is? Szinte észrevétlenül? (...) Arról van szó, hogy az ember választ, és rosszul választ? Vagy hogy ugyanazon a régi ösvényen jár az ember, és nem is tudja? S aztán egyszer csak ott hever a szemétdombon. Ingmar Bergman