Ugrás a tartalomra
- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? (...) Semmit. Éltem.
Kapcsolódó idézetek
-
Az orvosok a túlélési hányadot tudják emlegetni. Hogy egy év meg két év, mintha csak ez számítana. De mi értelme van így túlélni akkor, ha túl beteg vagyok ahhoz, hogy dolgozzak, hogy rendes kaját egyek, vagy hogy szerelmeskedjek. Amennyi idő még hátravan, azt a saját házamban akarom tölteni, a saját ágyamban akarok aludni. Nem akarom, hogy napi 3 tucat tablettát tömjenek belém, hogy kihulljon a hajam és hogy még az ágyban felüléshez is gyenge legyek. Nem akarom az émelygést, amitől mozdulni sem lehet (...), én meg közben csak egy haldokló roncs volnék, akit gépek tartanak életben. Csak hogy húzzuk az időt? Nem, nem! Ti is csak úgy emlékeznétek rám. Ez a legrosszabb benne.
-
- Megtaláltad az élet értelmét?
- Nincs neki (...). Csak gyönyörûsége.
Csányi Vilmos
-
- Hogy teszed túl magad a pánikon? (...)
- Sehogy. Megpróbálod túlélni. Összeszorítod a fogad, és valahogy majd csak kibírod.
Gayle Forman
-
Mikor orvosnak mész, nem szólnak, hogy ez lesz. Nem mondják el, hogy hány beteget veszítesz majd el. (...) Unom a halált.
-
Ha meghalok, az élet megy itt tovább a rendes kerékvágásban, minden olyan lesz, mint régen. (...) Valójában mindennek semmi jelentősége.
Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
-
Mily bolondok vagyunk! "Semmittevéssel múlt el az élete" - mondjuk. Vagy: "Semmit sem csináltam ma." Semmit? Hiszen éltél! Ez nem csupán alapvető, de legdicsőbb foglalkozásod is.
Michel de Montaigne
-
Maga az orvosokra hallgat. Nem volna szabad. Hiszen azok mihez értenek? Semmihez, vagy csak annyiszor, amennyitől még veszélyesebbek lesznek.
Agatha Christie
-
Furcsa (...). Elapadt minden indulata, érzelme ezzel az egy lövéssel? Kiadta minden szenvedélyét, és most maga sem egyéb, mint annak a kilőtt golyónak az üres hüvelye? Lehetséges.
Agatha Christie
-
Semmit sem adtál, csak azt a percnyi sírást. (...) Ennyi maradt. De ez megmaradt, egyedül igaz bizonyítékként, hogy ami elmúlt, nem semmi volt, hogy az érzéseknek súlya volt, szépsége volt, lángja volt. Ez a kis kivetkőztető, hangtalan sírás, ez az, amire élesen, tisztán emlékezem, a szétnyomott nedvességre az arcodon. Bánat futott át a földön: valami történt. Létezett valami, aminek minden más jele bizonytalanná oszlott a messzeségben, az időben, de hogy akkor, utoljára, utolsó percben csupán, miután oly hosszú ideig bizonygattuk magunk és a másik előtt, hogy vége, nincs semmi már, nincs értelme, minek volt, miért kellett találkozni és álmodozni, hogy végül akaratlanul, akarat ellen mégis áttört a sírás, a bizonyíték. (...) Sírtál, és tudom, értelme volt a "semminek".
-
- Mi az élet értelme?
- Az nincs. Abszolút semmi. Az egész valami véletlenszerû történés, amit nem irányít semmilyen magasabb erő, élsz, amikor élsz, aztán meghalsz, aztán eltemetnek... ez az élet körforgása.