Sohasem könnyû idézni egy beszélgetést, és pontosan beszámolni arról, amit a másik fél mondott. Az ember mindig hajlamos rá, hogy azt idézze, amit az ő véleménye szerint a másik mondani akart. Később már konkrét szavakat ad a szájába.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem mindig könnyû dolog igazat mondani, főképp, ha az embernek rövidre kell szabnia a mondanivalóját. Sigmund Freud
2. A nyelv nem lehet "egyszerû", mert az ember nem "egyszerû", aki beszéli. Az ember éppen azért beszél, mert nem egyszerû, mert bonyolult, és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni. Kosztolányi Dezső
3. A saját magunk által elmondottakra általában jobban emlékszünk, mint amit mások mondanak nekünk. Ez a saját gondolatokat előtérbe helyező hatás azon alapszik, hogy sohasem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy mások mennyire őszinték, illetve tudásuk mennyire pontos. Ellenben a magunk mondataiban megbízunk, így értelemszerûen azt jegyezzük meg nagyobb eséllyel.
4. Az ember sohasem tûzi homlokára minden gondolatát, nem kiáltja világgá mindazt, ami megfordul a fejében, hiszen akkor egész életében járna a szája, és környezete elátkozná őt összeférhetetlensége miatt. Te is, én is csak az őszinte szóból érthetünk, úgy, hogy közben a lényeget sem hallgatjuk el egymás előtt, vagy nem hamisítjuk meg, akkor sem, ha úgy látszólag könnyebb lenne az egyezség...
5. Egy hazugság mindig újabbat szül, és egy idő után nagyon nehéz kézben tartani a szálakat. Az igazsággal egész más a helyzet. Ha valaki az igazat mondja, annak nem kell kézben tartani semmit, hiszen nem szólhatja el magát. Sarah Andrews
6. Ha valaki idézi, hogy mit mondtál egy beszélgetés során, sohasem ismersz magadra; szavaidat a legjobb esetben is durván egyszerûsítették, olykor elferdítették (amikor komolyan veszik iróniádat), ezek az idézetek jobbára egyáltalán nem felelnek meg annak, amit valaha mondhattál vagy gondolhattál. Nem szabad ezen meglepődnöd vagy felháborodnod, mert nincsen ennél nyilvánvalóbb jelenség: két, nyomban mûködésbe lépő és szorosan együttmûködő erő elválasztja az embert a múlttól (még a néhány pillanattal korábbi múlttól is): a felejtés ereje (amely eltöröl) és az emlékezet ereje (amely átalakít). Milan Kundera
7. Ha valaki feltételezi, hogy egy állítás igaz, és egyúttal szeretné is, hogy igaz legyen, akkor különösen figyel azokra a dolgokra és megjegyzésekre, amik megerősítik őt vélt igazában, és jobban is emlékszik ezekre a dolgokra, illetve eseményekre, míg azt, ami ellentmond elméletének, gyakran hagyja, hogy elmenjen a füle mellett, vagy könnyen elfelejti.
8. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Olyan ez, mint amikor valaki elmond egy történetet, amit te a saját szemeddel láttál, és egyáltalán nem azt meséli, amire te emlékszel. Talán valamilyen hatást akarnak ezzel kiváltani, meg akarják nevettetni a többieket, vagy le akarnak nyûgözni valakit. De néha egyszerûen csak így emlékeznek a történtekre. Számukra ez az igazság. Ilyenkor nehéz megállapítani, hogy te magad emlékszel-e jól, vagy a tiéd is csak az igazság egy változata.
9. Semmi sem nehéz. Ezt kell gondolnod, Mielőtt bármit is tennél. Semmi sem könnyû. Ezt kell érezned, Mielőtt bármit is mondanál. Sri Chinmoy
10. A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyû. Müller Péter