Ugrás a tartalomra
Sok kezdő írót ismerek, akik beragadnak egy sémába, készen van a könyvük, és ügynökre várnak. Csapdába estek, mert nem engedik meg maguknak, hogy belefogjanak a következő könyvbe, tudni akarják, hogy az előző vajon, "jó volt-e", hogy ők maguk tényleg, "írók-e". Ez a fajta várakozás, nem írás és kételkedés a legrosszabb állapot egy író életében. A tanácsom a következő: ha nem találsz elég gyorsan ügynököt, de biztos vagy abban, hogy a regény készen van, és megosztható a világgal, add ki magad. Add át a mûvedet a világnak. Hadd szóljon! És írj! Szabadság!
Kapcsolódó idézetek
-
Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat.
Cserna-Szabó András
-
Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. "Csak a saját szövegedre figyelj", tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét.
R. F. Kuang
-
Ha valaki sokat ír, sok helyen próbálkozik megjelentetni, és sehol nem fogadják, vagy nem jó szívvel fogadják, az gyanús kell, hogy legyen. Azt jelenti, hogy valami miatt mégsem kell rá olyan nagyon figyelni. Feltehetően nem csak a sokat szapult intézményrendszerben vagy a szerkesztőkben van a hiba. Arra érdemes törekedni, hogy csináljunk valami olyat, amire már nem tudja azt mondani a szerkesztő, hogy nem közlöm, mert akkor azt fogja érezni, hogy kimaradhat valamilyen, akár később irodalomtörténetivé is váló folyamatból, de legalábbis megfosztja az olvasókat valami ínyencségtől.
Lapis József
-
Sok kezdő szerzőnek valami olyan alapvető dolog hiányzott, mint az élettapasztalat. A hit, hogy az ember először ír, és később él, egy posztmodern tévedés. Mégis sok fiatal ember azért akar író lenni, hogy az írók életét élhesse. Ezzel fejükre állítják a dolgokat. Az ember előbb él, azután elgondolkodik rajta, van-e valami elmesélni valója, de a döntést az élet maga hozza meg. Az írás az élet gyümölcse. Nem az élet az írásé.
Jostein Gaarder
-
Azt gondolom, nem a világ legkönnyebb dolga álmodozónak lenni, hiszen mi egy egészen másik univerzumban lakunk. Mi abban vagyunk, hogy "mi lenne, ha...", és a mindennapi élet gondjaiból egyszerûen kiszárnyalunk és nem akarunk az adott helyen maradni. Maradunk a mi kis "álmodozó" világunkban. Az én tanácsom az lenne, találj egy új lehetőséget, egy perspektívát arra, hogy az álmodat beleépítsd a valóságba és életre keljen! Az új út az ötleteiddel friss, virágozó és élménydús lehet, tehát soha ne félj! Találd meg a kivezető utat az álmaidból, hogy végre valóra tudd őket váltani! De ne hagyd, hogy a komor világ letörjön! Maradj mindig a felhőkön!
-
Azt gondolják, hogy egy író csak lógatja a lábát, holott pontosan akkor dolgozik a legkeményebben, amikor nem csinál semmit. A regényírás olyan, mint egy nyári tábor kezdete. Az író jobbára magányos és csendes napjai hirtelen lármával telnek meg, ahogy egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül betoppan megannyi szereplő, és felforgatja az életét. Egy reggel hatalmas busz érkezik, és zajongva leözönlenek róla, izgatottan, hogy ők kapták meg a szerepet. Az írónak pedig együtt kell élnie ezzel, foglalkoznia kell velük, ételt, szállást kell adnia nekik. Az ő felelőssége mindez. Mert ő az író.
-
Az inspiráció, az ihlet nem jön mindig magától, és nem is kell tétlenül várni rá. Megteheted, hogy összecsomagolsz, aztán útnak indulsz, remélve, hogy felfedezések, kalandok és kincsek várnak rád. Ha pedig megjön az ihlet, add át magad neki. Élj úgy, mintha az életedből akár filmet is forgathatnának.
Nadya Tolokonnikova
-
Az írás a legelképesztőbb kaland, a szabadság olyan foka, amihez hasonlót semmi sem ad. És úgy hat, akár a drog. Másfelől kemény munka. Kitartást, éberséget és fegyelmet kíván, mégis nehezen értem a "szenvedő" írókat. Ha nem élvezném az írást, ha már nem volna benne új tudás, kaland, tett és vágy, akkor hagynám a fenébe, és a továbbiakban csak fákat ültetnék.
-
Minden író tudja, hogy legutóbbi mûve nem fogja megírni a következő könyvet. A sikeres vagy elbukott munka nem predesztinál a jövőbeli diadalra vagy kudarcra. Attól függetlenül, hogy éppen nagyot nyertél vagy óriásit buktál, szembe kell nézned a kérdéssel: hogyan tovább?
Austin Kleon
-
Az írói tervek nagyon lassan érlelődnek. A témát nem elég megismerni, tanulmányozni, még az sem elég, ha az ember becsületesen elmélyed egy élet és egy életmû rejtelmeiben. A témát meg kell hódítani - mint egy asszonyt. Magunkévá kell tenni. Majd azt mondom: le kell győzni.