Ugrás a tartalomra
Sok út van, amit követhetünk az életünk alatt, de a nagy többség azt választja, hogy követi a csordát a széles és könnyen járható, kikövezett úton, ami csak spirituális középszerûséghez és stagnáláshoz vezet. Az út végén nem hagynak nyomot a létezésük mögött, és egyszerûen feledésbe merülnek. Mint a marhák, követik az előttük álló egyedet, kevés fogalommal arról, hogy mit is csinálnak, és egyenesen besétálnak a semmiségbe. Azért választják ezt az utat, mert ez ajánlja számukra a legkevesebb ellenállást és a legkényelmesebb életet.
Kapcsolódó idézetek
-
A legtöbben azt az utat járják, amit kijelölünk nekik. Félnek új utakat felfedezni, de nagy ritkán felbukkannak ilyen emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, melyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte.
-
Ha követjük a csordát, az egész fû odalesz. Olyasmivel kell foglalkozni, amivel senki más nem foglalkozik. Hiába vagyunk jó időben jó helyen, vagy hiába rendelkezünk olyan berendezésekkel, amilyenekkel senki más, az egyetlen igaz út az, ha merészebb a szellemünk.
-
Mi az út? Az áhított cél elérésének eszköze, vagy esetleg maga a cél? Úgy tetszik, hogy az utóbbi. Nem visz sehonnan sehova, így nem jutunk rajta sehonnan sehova. (...) Ha az út maga a cél, akkor egész életünket a cél közelében, hogy ne mondjam: a célban éljük le, és nem teszünk egyebet, mint hogy minden erőnket, figyelmünket, szeretetünket és tiszteletünket a lét törvényeinek fölismerésére, illetőleg a törvényekkel összhangban való cselekvésre összpontosítjuk. Éppen ezért, és nem egyébért, nem közömbös számunkra, milyen úton járunk: jón-e, rosszon-e. De melyik a jó út? A széles? A keskeny? A sima? A rögös? Az, amelyiken jól, a szó szakrális értelmében jól érezzük magunkat.
Oravecz Imre
-
Ha az életben elindulunk egy irányba, hajlamosak vagyunk végigmenni rajta, akár előnyünkre válik, akár a kárunkra. Csak az a baj, hogy ha az utóbbi a helyzet, akkor is tovább megyünk. Nem azért, mert félünk a változástól, hanem mert addigra már annyira belesüppedtünk a megszokott kerékvágásba, hogy észre sem vesszük a többi lehetőséget.
Leonard Mlodinow
-
Ha az ember rendszeresen a legkisebb ellenállás útját választja, mindig elsőbbséget fog élvezni nála az a lehetőség, amelyik a legkevesebb gonddal jár. A választásai ily módon előre eldöntöttek lesznek, és az élete nem csak hogy nem lesz szabad, de unalomba is fullad.
-
Mindig sokkal jobb a saját, rögös utunkat járni, mint a mások által kijelölt, egyenes, de megváltoztathatatlan úton haladni. Az előző nehezebb, mégis sokkal élettelibb. Az utóbbi viszont olyan, mint élő halottként élni.
J. R. Ward
-
Az életnek két útja van. A természet útja és a kegyelem útja. Nekünk kell eldöntenünk, melyiket követjük. A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, ha elfelejtik, ha megvetik. Állja a sértéseket és a támadásokat. A természet csak a saját hasznát lesi, azt, mit nyerhet el a másiktól és hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte és mindent eláraszt a szeretet. Megtanultam, hogy az, aki a kegyelmet keresi, nem érhet rossz véget.
-
Amikor valakinek a meggyőzésében vagy valaminek az elvégzésében zsákutcába kerülünk, a legjobb, ha megállunk és elgondolkodunk egy pillanatra. Semmi értelme tovább jártatni a szánkat. Mindig több út vezet egy cél eléréséhez. Még egy reménytelen helyzetben, amikor a dolgok nagyon-nagyon rosszra fordulnak, sem szabad feladnunk, bármennyit is szenvedünk, bármekkora veszteségekkel járt, egyszerûen folytatni kell a küzdelmet. Apró lépésekben kell haladnunk, és nem szabad leragadnunk egyetlen odavezető út mellett.
Mohamed Nasíd
-
Van az úgy: megy az ember valahol, erdőben, vagy mezőn, és egyszer csak keresztúthoz ér. A környéket nem ismeri. Melyiken menjen tovább - nem tudja. De mennie kell. És olyan nehéz a választás, hogy a szíve is belesajdul az embernek. Fáj még akkor is, amikor továbbmegy. Azt gondolja: "Jó úton megyek-e? Hátha a másikon kellett volna?" Így van az életben is, azt hiszem, tudni kell, melyik utat válasszuk.
-
Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.
Daniel Gottlieb