Sokan csodálkozni fognak, miként képzelhettem el ilyen lényt, aki minden hősömnél gyûlöletesebb. Sohasem lesz hát mit mondanom az erénytől csöpögőkről, akik a homlokukon hordják a szívüket? A "homlokon hordott" szíveknek nincs történetük; de ismerem a sártesttel elegyedett, rejtett szívekét.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan nőkkel szemben, akiknek csak a külseje tetszik, akikről kiderül, hogy se szívük, se lelkük, olyan gonosz tudok lenni, mint maga az ördög. Nem bírom a közönségességüket, a kicsinyességüket, a butaságukat, a szeszélyeiket. De a tiszta szemûekhez, a tiszta szívûekhez, az őszinte szavúakhoz, a törhetetlen jellemûekhez - azokhoz, akik gyöngédek, mégis szilárdak, hajlékonyak, de következetesek - igenis gyöngéd és hûséges tudok lenni. Charlotte Bronte
2. Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj` az ördög, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék s nem volna szabad vakaróznom. Petőfi Sándor
3. A nem-szeretett lény könnyei sohasem érintik és hajtják meg szívünket. Sőt, mintha jogot adnának rá, hogy közönyösek legyünk, mikor talán szánalmat éreztünk volna. Õk adnak nekünk fegyvereket, félelmeseket! De győzelmeseket, mert mit érhet el izzó szerelem jéghideg közöny ellen? Széchenyi István
4. Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél! Kármán József
5. Reménytelenül szeretni! Epedni egy lényért, ki egy tekintetre sem méltatja az őrült sze­relmest, sőt tán gyönyörködne vonagló szíve fáj­dalmain! És én mégis szeretek. Rudnyánszky Gyula
6. A szentnek sincs megingathatatlan szíve. Õ hozzáigazítja a saját szívét az összes ember szívéhez. Az erényes emberhez úgy viszonyul, mint erényeshez, és a többihez, mint olyan emberhez, aki képes az erényre. Lev Tolsztoj
7. Nem beszélhetek róla úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzőn hangzik; valójában ez az összetartozás a szeretet. Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerûen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl. Vavyan Fable
8. Elnéző a szívem ahhoz, ki sose sért meg, de mardosó gonoszba gonoszságom belémar, s harapásom keserves, akárcsak a beléndek! Antara ibn Saddád
9. - Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.
10. Ha valaki saját fülével hallja egy rémült ló nyihogását, az jobban megrázza, mint ha egy ismeretlen emberre gondol, aki meghalt, mert a történelem halottakból épül fel. Egyetemes irgalom nem létezik, csak egyetlen emberi lény sorsa lágyíthatja meg a szívünket. Rosella Postorino