Sokan igyekeznek a partner becsmérlésével, kritizálásával, leértékelésével igazolni a félrelépésüket, és ezáltal további szimpátiát ébreszteni maguk iránt a szeretőben, akinek az önértékelését jelentősen javítja, hogy az ápolatlan/érzéketlen/elégtelen riválissal szemben ő milyen nagyszerû. Pedig valójában önmagát is leértékeli valaki azzal, ha a párját értéktelennek állítja be.

Kapcsolódó idézetek

1. A házaspárok gyakran úgy próbálnak biztonságérzetre vagy önbecsülésre szert tenni, hogy nyomást gyakorolnak egymásra, vagy manipulálják egymást érzelmi szükségleteik betöltésére. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a társunkért, az még nem garantálja, hogy szeretetet kapunk viszonzásul. Gary Chapman
2. Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általá­ban túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrál­nak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
3. Akinek megromlik a párkapcsolata, többnyire hajlamos a másik felet hibáztatni. Világosan látja, miben kellene a másiknak megváltoznia ahhoz, hogy mûködjék a kapcsolat, de igen nehezen ismeri fel, mivel járul hozzá ő maga a problémák kialakulásához. Jorge Bucay
4. A legtöbb ember, mihelyt, ahogy mondani szokás, fölfedez egy másik embert, azzal áltatja magát, hogy ezzel önmagát is fölfedezi; abban a másik szempárban az ő érdemeinek is igazabb és nagyszerûbb tükörképét véli látni. Truman Capote
5. Miért van az, hogy sok nő önértékelési zavarokkal küzd, minek okán nem él békében önmagával, és így a világgal sem? Ebben mi férfiak akaratunk ellenére sokszor nagyon-nagyon hibásak vagyunk. Arról a szégyenletes viselkedésről nem is beszélve, amikor valaki tudatosan dönti romba partnerének önbecsülését, így kompenzálva saját sikertelenségét, frusztrációját. De ha sikeresek vagyunk, úgy még inkább elvárható tőlünk az odafigyelés. Csernus Imre
6. Sokan azzal reagálnak a párjuk félrelépésére, hogy maguk is félrelépnek. Vannak olyan párok, ahol ez észrevétlenül és szép lassan történik meg. Az egyik félrelép, a másik kiönti a szívét egy bizalmasának, s elpanaszolja neki, mennyire szenved, és milyen nehéz az élete. Aztán olyan kapcsolat alakul ki kettőjük között, amely igazi viszonnyá növi ki magát. A bosszúvágyból kezdeményezett affér általában ellenséges reakció. Romboló hatású, és többet árt, mint amennyit használ, mert csak tovább bonyolítja a helyzetet. Alfons Vansteenwegen
7. Különös, hogy leginkább az éretlen emberek kérik számon másokon az érettség hiányát. Ám ez az ellentmondás is csupán látszólagos: a valóságban azzal, hogy másokat vádolnak éretlenséggel, a saját magukét akarják védelmezni.
8. Amíg az ember szerelmes, minden jó és minden szép, amit a másik csinál. Addig nem veszi észre a hibáit, fogyatékosságait. (...) Mikor aztán a szerelem lanyhul, kezdi a dolgokat észrevenni. Hogy sok minden nincs jól. Sok minden nincs úgy, ahogy kellene. Az ember először küzd ez ellen az érzés ellen, ha nem is meggyőződésből, legalábbis azért, hogy önmagát igazolja. Azután erősítgeti magában, hogy ő sem tökéletes, hogy neki is ezer fogyatékossága, hibája van. Néha el is alszik az ügy, de rendszerint felébred újra. Még erősebben. (...) És mert a szerelem közben még jobban hûl, sőt egészen el is múlik, az elégedetlenséghez jön a fontolgatás is. Majd annak a keserû ténynek a megállapítása, hogy... nem volt érdemes. Bozzay Margit
9. Egy párkapcsolatban gyakran előfordul, az egyik fél próbálja magát karbantartani, konzerválni a külsejét, míg a másik elengedi magát. (...) Az a fél, aki elhagyja magát nem tiszteli annyira a párját, hogy megőrizze magát olyannak, amilyennek egymást megismerték.
10. Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak, látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek. Aki azt állítja, hogy számára az állandó partnere a legfontosabb az életben, az osztatlan figyelemmel is forduljon felé. Alfons Vansteenwegen