Sokszor azt gondoljuk, hogy életről és halálról odafent, a fejünk felett döntenek, elhisszük, hogy az egyén súlytalan. Ha így teszünk, éppen emberlétünk teremtő erejét vitatjuk el önmagunktól, azt a lehetőséget, hogy mi magunk alakítsuk életünk menetét.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörû. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni. Szabó T. Anna
2. Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.
3. A felsőbb erők gyakran állítanak minket olyan problémák elé, amelyek megvilágítják a helyzetünket. De egyedül mi dönthetünk arról, hogy mit kellene tennünk. Lucinda Riley
4. Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.
5. Soha nem hittem egy felsőbbrendû létforma létezésében, aki meghatározza, hogy ki mennyit ér, és eszerint teljesít kívánságokat. Túl sokszor láttam már, mennyire véletlenszerûen ragad el hihetetlenül kedves és szeretetreméltó embereket a hirtelen, fájdalmas halál, és mennyire gondtalanul élhetnek mások, holott barátságtalanok, sőt gonoszak. De hiszem, hogy mindenkiben megvan a képesség, amellyel saját javára fordíthatja a maga és a világ energiáit. Mindannyian megváltoztathatjuk az agyunkat, az érzékelésünket, a reakcióinkat, sőt a saját végzetünket is.
6. Az élet emberekről szól. Ha túl sok feltételt állítunk fel mások viselkedésével kapcsolatban, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy magától az élettől határoljuk el magunkat. Andrew Matthews
7. Mi értelme van az emberi létnek? Gondolatainkat a hétköznapok uralják, ezért ha e kérdéssel szembesülünk, rendszerint az életünkből merítünk választ, s a családot, esetleg a szakmai sikert emlegetjük. Mások szerint erényesen kell élnünk, vagy eleget kell tennünk az élet által ránk rótt kötelességeknek, s közben hinni a Megváltásban. Az élet mélyebb értelmét nem nagyon firtatjuk, vagy a Mindenhatóra bízzuk a választ. Pedig agyunk az ismert világ egyetlen olyan képződménye, amely e problémát képes megfogalmazni, sőt az adott ismeretek szintjén választ is adni rá. A válasz félelmetesnek tûnhet, különösen, ha a Gondviseléssel és az örökléttel a rideg magányt és a teljes megsemmisülést állítjuk szembe. Boldogkői Zsolt
8. Mi döntjük el, öntudatlanul sodródunk, vagy tudatos alkotóként veszünk részt az életünkben. Mi döntjük el, mi kerül ki a kezünk alól, hozzáteszünk-e a világhoz, vagy csak elvenni akarunk belőle.
9. Könnyû valamilyen külső erőt hibáztatni, ha életünk nem az álmaink szerint alakul, és feladni, mert úgy gondoljuk, hogy a sors ellenünk fordult. Könnyû azt hinni, hogy az határozza meg az ember sorsát, hol nőtt fel, hogyan gondoskodtak róla a szülei vagy milyen iskolába járt. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. A legtöbb ember sorsát az dönti el, hogyan képes megküzdeni az élet igazságtalanságaival. William H. McRaven
10. Az élet (az emberi életet is beleértve) véletlenszerû eseményekből keletkezett; véges lények vagyunk; és bármennyire is szeretnénk, önmagunkon kívül senki másra nem számíthatunk, senki sem véd meg bennünket vagy bírálja el a viselkedésünket, senki más nem ad értelmes életcélt. Nincs predesztináció, mi döntünk arról, hogyan éljük a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb életet. Irvin David Yalom