Sokszor, mikor egy nő terhes lesz, a szaglóérzéke rosszabbra fordul. Hirtelen a rózsák rothadtak, és a frissen sütött kenyér (...) mint az ammónia. Az epilepsziában van valami hasonló. Gyakran meg tudják mondani, mikor dobnak egy hátraszaltót, mert olyan szagokat kezdenek érezni, amik nincsenek ott, így legalább van esélyük leülni, mielőtt a roham bekövetkezik. A terhességgel és az epilepsziával, elég jó érzéked van a küszöbön álló katasztrófára. Kár, hogy nincs érzékünk ahhoz, hogy elkerüljük.

Kapcsolódó idézetek

1. Pusztán az a tény is gyakran stresszel egy nőt, hogy várandós. Nem csak érzelmileg kell alkalmazkodnia az anyává válás gondolatához, beleértve a kisbaba gondozásával járó kihívásokat, hanem a hormonális változások következtében fellépő rosszullétekkel, hangulatingadozásokkal és a fáradtságra való hajlammal is meg kell birkóznia. Sok pihenésre és érzelmi támogatásra van szüksége.
2. Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét. Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek - egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltûnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány. Jodi Lynn Picoult
3. Nézzék csak meg jól a terhes nőt: azt gondolnánk, átmegy az utcán, vagy dolgozik, vagy éppenséggel szól önökhöz. Tévedés. A gyerekére gondol. Nem fogja bevallani, de kilenc hónap alatt nincs perc, hogy ne gondolna a gyerekére. Jó, figyel arra, amit mondanak neki, csak nemigen hallja. Bólogat, de igazából fütyül az egészre. Maga elé képzeli. Öt milliméter: egy szem búza. Egy centi: kagylócska. Öt centi: az asztalon a radírgumi. Húszcentisen, négy és fél hónaposan: a kitárt tenyere. Semmi. Semmi se látszik, mégis csak gyakran téved a keze a hasára. Dehogy, nem is a hasát érinti, hanem őt. Anna Gavalda
4. Vihet az ember terheket könnyedén vagy erőlködve. Szoronghat a jövő miatt, vagy fütyülhet rá. Képzelhet magának szörnyû sorsot, vagy a fejére koszorúkat. Mindegy, amíg mozgásban van, amíg tevékeny marad. Scott Jurek
5. Az emberi lény terhesnek érzi azt, hogy állandóan okok és okozatok szigorú rácsrendszerén belül kell léteznie. Időnként vágyat érezhet arra, hogy kitörjön ebből a merev rendszerből, hogy egy pillanatra átlépjen a szabadság birodalmába vagy legalábbis egy olyan világba, ahol mindennapjainak ok és okozati rendszere nem mûködik. Hankiss Elemér
6. Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerû, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz. Lionel Shriver
7. Az, hogy az anya meddig fog szoptatni, hogy milyen az anyatej minősége és mennyisége, annak a függvénye, hogy a nő érzi-e a párkapcsolatában a maximális biztonságot, szerelmet és figyelmességet. Ha nem érzi: elapad a teje. Ha pedig önmagában érzi a bizonytalanságot, akkor kialakul a szülés utáni depresszív állapot. Ebben egyébként mindig a felelősségtől való félelem és az az elől történő menekülés játszik főszerepet masszív rinyával-önsajnálattal fûszerezve, amit sokan depressziónak gondolnak, miközben csak reakció. Csernus Imre
8. Vigyázz az istenért, mit kívánsz! Terhes lesz vele érzéktelen automatád, rosszkor dobja ki, amire már nem vársz. Szepes Mária
9. Valami olyasmi... az idegesség, mint a szomjúság. Vagy, mintha fázik az ember, s nem tud sehol meleget találni. Vagy mint az álmatlanság. Vagy mint az éhség. Nem tudom. Néha napokra nem érzek semmit, mintha meglapulna valahol. Aztán, váratlanul, kitör. Márai Sándor
10. Az életünk napról napra gyorsul, és ha valaki képtelen megbirkózni ezzel a gyorsulással, akkor azt fogja érezni, hogy valami rettenetesen félrecsúszott körülötte a világban. Ráadásul, ha nem tudja, miből ered ez az érzés, bele is betegedhet.