Sokszor van úgy, hogy a baj elmúlik, s az emlék mégis kellemes marad. Az ember azért még szerethet egy helyet, mert ott valami baj történt, csak akkor nem, ha ott másban sem volt része, csak kínban, bajban, szenvedésben.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem kétséges, a pokolban is adódnak olykor kellemes pillanatok. Ha másért nem, azért, hogy az ember sose felejtse, a pokol még távolról sem a legrosszabb hely, ahova kerülhet. Dean Ray Koontz
2. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Wass Albert
3. A világ egy kegyetlen hely. A világ ott mar beléd, ahol nem szégyelli, mégis, ha kicsit elgondolkodsz, hogy mi miért történik, párhuzamot tudsz vonni jó és rossz között. A keserûséget felválthatja az öröm, feltéve, ha azon az úton mész, amit a sors kijelölt neked.
4. Az ember nem csak kibírja a szomorúságot, a gyászt, de ha elmúlik, még boldog is tud lenni utána.
5. Az emlékek nem fájnak, legyenek bár boldogok vagy szomorúak, örömteliek vagy fájók, rosszak vagy jók: az embereknek az életet jelentik. Az érzelmek, amiket az emlékek keltenek, ártatlanok, ez a szeretet. Ezért van remény a világban.
6. Amit szeret az ember, aminek örül, ami vonzza, afelé siet; de ami nemigen csábítja, ahhoz mindig túl hamar elérkezik, és nincs az az ürügy, amit meg ne ragadna, hogy lassítson, hogy meg-megálljon, hogy késleltesse azt a valamiképpen kellemetlen percet. Guy de Maupassant
7. Elmúlnak majd a rossz napok. Elmúlik majd a fájdalom, ahogy minden más is. De hogy múlik el? Emberek vagyunk. Idővel elfelejtjük. De a bûneink néha nagyobbak, mint az emlékezetünk.
8. Végek. Vannak emberek, akiknek a szíve helyén csak egy istenverte kalapálás van, ha boldogok, ilyenkor képes volna elárasztani a világot. De iszonyatosan égetve szakad szét elemeire, porlad el, hûl el, szûnik meg, erősödik ki, ha fáj. Kimarva, kilúgozva. A fájó fájdalom lassú, csak csörgedezik, szivárogva higanyként kúszik mélyre benned. Az öröm ezzel szemben villanásszerûen hasít beléd. A fájdalom azonban elnyújtva adagolja dózisát, mígnem megkövesedik, megáll a jól becélzott helyén, ott aztán összecsomósodik, megkeményedik és beleég. A boldogság azonnal képes maximumon hatni, és azonnal meg is tud szûnni. A kín nem. Az hosszan-hosszan egyre lila foltosabb, szikrázón kínzó nyugtalanság, és elmúlása is igen lassú. Ha van ilyen egyáltalán. Én úgy vélem, nincs. Ami volt, sosem múlik el. Semmilyen formában. Ami volt, van. Mindig van. Magadban hordozod. Beléd épül, hat rád, tudva-tudattalanul, épít, leépít. Megváltoztat, érlel, szétszed, összerak. Minden törés megtörés. Majd gyász. Tisza Kata
9. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
10. Nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy minek kell örülni. Néha éppen azok az emberek és körülmények tesznek jót az emberrel, akik és amelyek traumatizálják. Arnold Schwarzenegger