Sötétítőn fák árnyéka lebeg és én el vagyok veszve.

Kapcsolódó idézetek

1. Köd öleli át az erdő kopasz fáit. Nélküled alszom.
2. Egy elme cél nélkül sötét helyekre téved.
3. Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
4. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter
5. Mivel ott vagyok, ahol nem kéne lennem, ahol senki sem számít rám, puszta árnyéka vagyok önmagamnak. Lydia Davis
6. Elvesztem! Nem tudom megmenteni magamat. Széchenyi István
7. Szívódik belém némaság. Felnő magányom, mint a fák. Serfőző Simon
8. Szomorkodnak felhőim a sötétben, elfelejtik, hogy a napfényt maguk rejtették el. Rabindranath Tagore
9. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
10. A fény magányos, az árnyéknak legalább van valakije.