Szomorkodnak felhőim a sötétben, elfelejtik, hogy a napfényt maguk rejtették el.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs senki odafent, a felhők fölött. Csak a jéghideg, szomorú valóság vesz körbe minket.
2. Kihalt szívemből minden fény forrása. Most sötét vagyok, sötét. Sötét, mint az ég, melynek csillagjai aludni mentek.
3. Elmúlnak így azt estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, szemem ki sem nyitom. Váci Mihály
4. Sötétítőn fák árnyéka lebeg és én el vagyok veszve. Simon Márton
5. A reménység régen elhagyott, elfelejtett boldogság vagyok.
6. A virágok elhervadnak, és elvesztik szépségüket, ahogy én is a semmibe tükröződöm, elveszve a heves esőben.
7. Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankólia és megalkuszom a mulandósággal. Faludy György
8. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltûnik a fény. Charles Haddon Spurgeon
9. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter
10. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre