Számomra a születés csodája az, hogy értelmes, józan, szavazóképes munkavállalók egy medencén keresztül kajlára passzírozott húscsomóra, amit ötféle rémes nyák borít, külcsínre pont olyan, mintha órákon át fetrengett volna egy pizzán, képesek teljes őszinteséggel azt mondani, hogy gyönyörû. Mûködik a darwinizmus, az ivadék iránti esztelen szeretet. Ugyanez az elemi ösztön hoz vissza egyeseket ismételni a szülőszobára tizennyolc hónappal a gátjuk jóvátehetetlen szétbarmolása után.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha belegondolunk, hogy az emberiség fennmaradása attól függ, képes-e két idegen megkedvelni egymást annyira, hogy felfoghatatlan mennyiségû kötelességet vállaljon önként a nyakába, érthető, miért hallani annyit a születés csodájáról. Fehér Boldizsár
2. Végre elérkezett a nagy nap. A kezedben tartod drága babádat, figyeled az arcát, apró ujjait és lábujjait, illetve rácsodálkozol az új élet születésének csodájára. Hogyan voltál képes létrehozni ezt a teljes mértékben kialakult emberi lényt? Ilyenkor talán elképzeled mindazt, amit majd együtt fogtok csinálni - a helyeket, amelyeket együtt kerestek fel, a közös kalandjaitokat. Az egész közös életetek ott vibrál előtted, mintha csak egy történetet elmesélő falikárpiton látnád. Hirtelen olyan hatalmas értelmet nyer minden apróság. Elképesztő, hogy az embert ilyenkor mennyi érzés rohanja meg egyszerre. De miközben az élet csodáján tûnődsz, máris aggódni kezdesz a meghozandó döntések, a felelősség és az új élet világra hozásának letaglózó súlya miatt. Noha örömkönnyeket hullatsz, a félelem is felsejlik a háttérben az aggodalommal, a szeretettel, a szomorúsággal, a testi kellemetlenségekkel együtt - miközben soha nem éreztél még ilyen túláradó békét és megelégedettséget. Üdvözöllek a szülők boldog/szomorú, izgalmas/ijesztő, szép/csúnya életében!
3. Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínû csoda járja át.
4. Meglepően hosszú ideig képesek azt gondolni az emberek, hogy a szüleik borzasztóan okosak, iszonyatosan viccesek, és halhatatlanok. Talán ez valami biológiai funkció, hogy a gyerekek egy bizonyos korig feltétel nélkül és korlátlanul szeretnek minket, egyetlen okból kifolyólag: az övék vagyunk. Minden elismerésem a biológiának. Fredrik Backman
5. Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerû, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz. Lionel Shriver
6. Mindig jönnek újabb apró emberi lények, akik még életük történetének első mondatát írják. A születések folyamata olyannyira emlékeztet a futószalagra, hogy mindig meglep, ha valami megállásra és tûnődésre késztet. Jodi Lynn Picoult
7. Mindnyájan naponta átéljük a teremtés csodáját. De mivel megszoktuk: ennek tudata nem árasztja el a bensőnket. Lehet, hogy ifjúkorunk, mely csupa elvágyódás volt, később az emlékezetben megszépült: de az öröklét forrása buzog belőle, és mindazok rejtett hangja, kik előttünk éltek és szenvedtek ugyanott. Ezért, még ha távol is élünk szülőföldünktől, az emlékek tovább gyarapítják lelki nedveinket, táplálnak minket, mint gyümölcsfa törzsét. Ez a halottak szörnyû ereje, másíthatatlan és írhatatlan hajtásokat fakaszt életünkbe, új gyümölcsök nőnek belőlük életünk fáján.
8. Az a sok csoda, amit ajándékul adott az élet, mind megmutatta, hogy volt miért, és van miért. Van miért élni, küzdeni, szenvedni és kitartani, mert mindennek oka van, és később összeáll majd a nagy egész, amit ma még nem láthatunk. Nem véletlenül születtünk a világra, feladatunk van, utunk, amit be kell járni, és észrevenni a szépségeket, bármily kacskaringós is legyen az út. Mert nincs tudatosulás fájdalom nélkül.
9. Az anyaság számomra a világ legnagyobb csodája. Hogy egy nő életet tud adni, növekszik benne valaki, akivel már ott kapcsolata van, aztán pedig kibújik belőle egy Élet. Ennél nagyobb misztérium nem hiszem, hogy létezik, ez már-már felfoghatatlan! És persze óriási felelősség. Az anya élete végéig ott kering a gyerek körül, vagy szó szerint, vagy csak lélekben, beidegződésekben, mintákban, de mindig mellette van. Bemászik a párkapcsolatokba, a döntésekbe, a kötődési mintázatokba, a szexbe, az énképbe.
10. Egy nő. Férjes asszony, két fiúgyermekkel, dolgozó nő. Minden ember erre vágyik az életben, és nekem ez megvan. Banálisabb már nem is lehetne. És épp a rendjénvalóság tudata az idegenségérzés forrása. Miért? Miért pont így? Valóban ezt akartam volna? Vagy csak véletlenül kötöttem ki itt, mint egy baba, amelyet egy gyerekkéz egyszer találomra lerakott egy babaház valamelyik szobájában, ahol aztán attól fogva igyekezett jól viselni magát? Jannah Loontjens