Számomra nagyszerû motiváció, ha az ellenfél szurkolói kifütyülnek engem idegenben. Ám fáj nagyon, ha a hazai közönség teszi ezt velem. Ez olyan, mintha hazamennék, és a gyerekeim kiröhögnének.

Kapcsolódó idézetek

1. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Wass Albert
2. Ami bennem van, őszintén odaadom a közönségnek. Addig nem is tudok játszani, amíg érzem, hogy ez nem igazi, ez hamis, ez nem arról szól, amit el akarok mondani.
3. Igazán szeretem a rajongóimat, ha egyesével találkozom velük. De amint csapatban vannak, kiütközik a csordaszellem, és elfelejtik, hogy én is csak ember vagyok, élő hús és csont, sérülékeny és megfélemlíthető. Gayle Forman
4. Nekem éreznem kell, hogy a végsőt, a döntőt jelentem valakinek. Különben úgy érzem, félrelöktek. Robert Musil
5. Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derûs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szûkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszûnjenek. József Attila
6. Nagyon fáj, ha valaki barátságot színlel, azután pedig úgy bánik az emberrel, mint egy kutyával. A szívem mélyén tudtam: én teszem lehetővé, hogy (...) így sértegessen, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is érdemeltem.
7. Amikor kiéneklek bizonyos hangokat, amelyekhez rengeteg fizikai erő szükséges, úgy érzem, mintha lebegnék, kilépnék a testemből... nagyon furcsa az egész... és időnként, amikor élőben játszom el egy dalt, érzem azt, ami a megírása közben inspirált. Ilyen lehet, amikor az ember egy bizonyos személlyel megtapasztal egy bizonyos érzést.
8. A szívem nagyon elszorult, valahányszor erre a nagy távolságra gondoltam, mely anyámtól elválasztott; mert, s ezt talán önök is tudják, a velem egykorú fiúk rendesen büszkén hánytorgatják, hogy nincs szükségük anyjuk gyöngédségére, de mégis elkeserednek, ha nélkülözniük kell az anyai szeretet gyöngédségét. Arthur Conan Doyle
9. Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerû!
10. Nem magamnak futballoztam, hanem a magyar közönségnek, a magyar népnek. Hogy a mi zászlónk menjen feljebb, mint a másiké, tisztelve ugyanakkor a másodikat és a harmadikat is. Czibor Zoltán