Szánalmas életének egyetlen boldog órája a hajnal volt, amit minden nap alig várt. Érezte a nap melegét a bőrén, beszívta a párás ködöt, és élvezte a napfényt. Ezek jelentették számára a boldogságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem létezett más, csupán ő meg én, a szél, a tenger moraja, és a gyönyör, hogy a karjában lehetek. Mintha egész életemben csak arra vártam, csak azért éltem, álmodtam, aludtam, ettem és lélegeztem volna, hogy e pillanat ütötte résen át kikukucskálhassak az élet végtelen folyamából. Még ha száz évig élnék is, az sem érne fel ezzel a röpke, időtlen élménnyel. Nora Roberts
2. Én hiszem, hogy egy új napban a váratlansága a szép. (...) Olyan nagyszerû felébredni egy ilyen aranyló, gyönyörû reggelen, és felkelés előtt vagy tíz percig álmodozni arról a rengeteg csodálatos dologról, ami az est leszállta előtt velem történhet. Lucy Maud Montgomery
3. Aznap reggel, amikor arra ébredt, szerelmes belé - valamit álmodott vele, hogy mit, arra már nem emlékezett, de az ébrenlét első pillanataiban még érezte az elvonuló gyönyör utolsó hullámát, és egész nap vele maradt valamilyen boldog és tárgytalan izgalom - az élet hirtelen megint izgalmas és rejtelmes lett. Rakovszky Zsuzsa
4. A szelíd másnaposságot csupán egy hajszál választja el a boldogságtól. Cserna-Szabó András
5. A tegnap csak álom, a holnap csak látomás, de ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot, és minden holnapot reménylátomássá. Várd hát nagyon ezt a napot! Így szól a hajnal köszöntése.
6. Minden reggel rácsodálkoztam a vonzerejére, és minden délután úgy vártam, hogy lássam, mintha ő maga lett volna a levegőm, ami életben tart.
7. Napokon át rosszkedvû volt, szinte életunt. De időnként egy-egy percre visszanyerte egyensúlyát; néha egy-egy percre átjárta szívét annak a tudatnak a boldogító melegsége, hogy ezekben az években nem csak élt, hanem alkotott is valamit. Archibald Joseph Cronin
8. Az ember csak akkor mondhatja magát boldognak, ha az élet olykor hasonlít az életről álmodott álmokhoz. Maurice Druon
9. Szép volt, mint a hajnal. Róla még a rágalom sem szólt. Lelke mint a hattyú tolla, oly fehér, oly tiszta volt. Tán azért szállt olyan messze hagyva gyászt, s fájdalmat itt, Nehogy a föld beszennyezze lelkének szép álmait.
10. Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.