Szánalmas ember és szánalmas nemzet az, amelyik csak leül, és siratja önmagát, mert az élet nem ütött be úgy, ahogyan várta.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberiség olyan szánalomra méltónak tûnik.
2. Szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát, Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
3. Az ember olyan lény, aki mindenben értelmet keres, de szerencsétlenségére egy értelem nélküli világba vetette a sors. Irvin David Yalom
4. Az ember, aki elszalasztja élete szerelmét, végül egyedül marad bánatában, és a világ minden sóhaja sem csillapítja lelke fájdalmát.
5. Méltatlan dolog panaszkodni amiatt, ami eggyel megtörtént és mindenkinek hátra van. Aki valakin azért kesereg, mert meghalt, azt kesergi, hogy ember volt. Lucius Annaeus Seneca
6. A sajnálat a kudarc megpecsételése. Dymphna Cusack
7. Az ember szomorú kiváltsága, hogy nem képes megszabni életének útját. Annyit tehet, hogy megáll, amikor a végzet szólítja, remélve, hogy lesz elég bátorsága válaszolni.
8. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
9. Vigasztalanul tévelyeg, aki hosszú életre nagy terveket sző, ahelyett, hogy napjainak kötelességét megtenné úgy, mintha minden nap, amit él, az utolsó lenne.
10. Az élet az elszalasztott lehetőségek láncolata. (...) Az ember csak ámul és bámul, amikor elviharzik mellette a lehetőség, pedig talán csak a kezét kellene kinyújtania és nyakon ragadnia, de valahogy ezt mégsem teszi meg. Csak ül és bámul, tehetetlenül, tétlenül, elkeseredetten. De ez még mindig semmi! Olykor az is megesik, hogy a boldogság az ölébe hull, s akkor rémül meg csak igazán: most mit kezdjen vele?