Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok, nem lesz világosság.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne. Persze nincs. Ez egyszerûen nem így mûködik. Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben egy-két szóval elengedem a fényt is. Simon Márton
2. Vannak vidékek ahol csak úgy lehet megmaradnunk ha kezemben a kezed és a viseltes szónak is hamva van ha félárnyékban s ha nem is boldogan száríthat szél és süthet hevet a nap míg a harmatból egy csöppnyi megmarad. Kányádi Sándor
3. Szavak. Kimondtam őket, és elenyésztek. Senki sem hallotta őket, ennélfogva már nem léteznek. Ha már nem léteznek, talán újra létre lehet hozni őket, és akkor majd valaki esetleg meghallja. Frank Herbert
4. Lassanként fénnyel és értelemmel telt meg minden. A bizonytalanság szertefoszlott, a szavak maguktól törtek elő, és már nem is ügyeltem olyan nagyon, hogy mit mondok. (...) Hallgattam a saját hangomat, de mintha már nem is én lettem volna, mintha másvalaki beszélne, az a bizonyos valaki, akivé válni szerettem volna. A szavak már nem fedték a valóságot, eltolódtak, átsiklottak más, színesebb területekre - nem, amelyeken az életem apró eseményei zajlottak -, és én tudtam, hogy már nem az igazat mondják, hogy képzelgéssé és hazugsággá válnak, de nem törődtem vele, hiszen az igazság vigasztalan volt és fakó, s csak az érzelem, csak az álmok visszfénye fejezte ki az igazi életet. Erich Maria Remarque
5. Azokról az emlékeimről, amiket már fel tudtam dolgozni, tudok beszélni, de a közelmúltban történtekről, arról, ami még elevenen él bennem, képtelen vagyok a külvilág számára mondatokat megfogalmazni. Papp Csilla
6. A félelem beszél, mikor kialszik a fény.
7. Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák. Vavyan Fable
8. Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is... Pálnagy László
9. De annyit még mondhatok, hogy szürkébbek a hajnalok, sötétebb a szél, vergődnek a jövőbeli tegnapok, és csak azért is mondanám, mert tudom, tudom, hogy neked még mindig mondhatnám, mondhatnám az egyszerûen összetettet, mondhatnám egyszerûen az összetettet, egyszerûen csak mondanám.
10. Változik a fény. Elszállt a pillanat. Egy pillanat. Ennyi adatik az embernek. Több nem. Egyetlen pillanat, jó vagy rossz. Ez be van fejezve. Ennél befejezettebb már nem is lehet. Celia Rees