Szeles, fázós földről, emberek, Csupa sebbel kell majd mennetek: Szinte mind maradna boldogan, Ha fölébe már a rög zuhan.

Kapcsolódó idézetek

1. Kapcsold le hiú szárnyaid. Maradj a földön, s békülj meg vele. Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd! Volt tavasza. Lesz ősze és tele. A föld színén néha ragyog a nap, Örülj te is. Sütkérezz, árva rög, Míg egyszer majd a sok hû föld-darab Lágy testvérszóval föléd dübörög. Tóth Árpád
2. Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként, Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként, Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára, És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára, Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed, Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!
3. Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér, Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél, Csepp a véredből, ami mindent elmesél, Nincs már se égen, se földön, csak a remény, hogy visszatér. Kowalsky meg a Vega
4. Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten.
5. Minden a földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint hegyi záporár, hullámtörés, lavina, láva s tûz, örökös lobogó. - Te is vesd el restségednek ónsulyu köntösét, elégeld már meg a megelégedést, légy könnyû, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az. Babits Mihály
6. Két lábam alatt jéghideg a föld, Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld, Fáradó szemem túl messzire lát, Gyengül a gerinc, meggörbül a hát. Ismerős Arcok
7. Földönfutók lennétek mindenütt. S hogy tetszenék az élet oly veszett Nép közt, amely fertelmesen dühöngve Nem hagyva nektek földjén egy zugot, Csak átkozott vasát fenné reátok, S mint ebet rúgna, mintha nem is Isten Teremtett volna, és az elemek Nem szolgálnának épp úgy nektek is, Mint őnekik? Mit szólnátok ti ehhez? Ilyen az idegenek sorsa itt, S ilyen a ti pogány vadságotok! William Shakespeare
8. Oly könnyû a végakaratom, hisz nincs semmim, mit eloszthatok. A vándor sorsa mostoha, guruló kövön nincs moha. Testemet, ha van rá mód, hamvasszátok porrá, hamuvá. S tarka szellők szórják szét, hol tarka virágos a rét. Feléled tőle, kivirul.
9. Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten. Áprily Lajos
10. Hogyan lehet az ember boldog (...) e nyomorúságtól terhes világban? Minden falragaszon, minden utcasarkon a Halál leselkedik, vagy még annál is rosszabb - a zsarnokság, a durvaság, a kínvallatás; a civilizáció halála, a szabadság vége. Mi valamennyien (...) csak egy falevél alá bújunk, amely nyomban lehull. Virginia Woolf