Ugrás a tartalomra
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap...
Nélküled semmi vagyok.
Kapcsolódó idézetek
-
Jó újra látni téged (...). Nélküled olyan értelmetlenül telnek el a napjaim. Szürkébb lett a világ.
-
De ha lemegy a nap,
már nem nagyon ismersz rám.
Becsukott szemmel
zuhanok a fény után.
S míg a pohárban el nem olvad a jég,
addig egy kicsit
megint olyan leszek, mint rég.
Ismerős Arcok
-
Szemed ezentúl mindig a szememet nézi,
bárhová bújsz, és bárhová tûnök el
végleg, vagy csak néhány percre,
most már szinte mindegy,
és tudd, hogy ezen nem segít most már
sem az emlékek hiánya, sem a varázslat.
Sosem voltál, és én nem leszek sosem többé
ugyanaz.
Elnyertem tőled az angyalodat.
Mirtse Zsuzsa
-
Nincs már semmi, ami gátol,
Szemeimben tûz ég-lángol!
Tudom miért, s merre menjek,
Mögöttem múlt, előttem az élet!
-
Te adj a szemeimre könnyet,
mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.
Kosztolányi Dezső
-
Mint hajnalban a csillag, eltûnik
az áttetsző időben csillogásod.
De újraszüli létezésemet
napról napra hiányod.
Beney Zsuzsa
-
Szemedből csak fáradt fény csorog.
Elhasználódtál, mint a mondatok.
Nem számít már, hogy miben hiszel.
Nem múlik el, nem múlik el.
Vad Fruttik
-
Olyan sokáig éltem árnyékban, míg a sötétség a világommá nem vált. De az idő múlásával a szeretteim felkapcsoltak egy lámpát. Ez először elvakított, olyan fényes volt. De az évek során a szemeim hozzászoktak, és most már látok. Így már koncentrálhatok a jövőmre, amely fényes. Fényesebb, mint valaha.
-
Előttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd -
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.
Karinthy Frigyes
-
Tudod, nem is hittem volna, hogy ennyire beletörődöm. A vakságomba. Mert látok. Jobban látok mindent, mint régen, amikor még megvolt a szemem világa. A hangok meg az illatok képpé válnak. És minden, amire emlékszem, megszépül.