Ugrás a tartalomra
Szemedet, szád, orrod a szülődtől örökölted, de van valami, amit nem örököltél senkitől - ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondok: Én.
Kapcsolódó idézetek
-
Emberi lények vagyunk. Mindegyikünk a másiktól különböző arccal születik, s ezt mi életünk végéig hordjuk. (...) Az arc mögött a személyiség lapul, vagyis azok a jó vagy kevésbé jó tulajdonságok, melyeket ősapáidtól kaptál. Az arc a mi hovatartozásunk. Az, ami megengedi, hogy az életben elhelyezkedjünk, mondván: íme, itt vagyok.
Susanna Tamaro
-
A szemed... abban van a lelked, de a többi részed még nagyon határozatlan. Ez a gyermekkor szépsége. A szemek megmutatnak mindent, amit láttál, de a többi részed még mindig nyitott a lehetőségekre, akármivé is válhatsz.
-
Apád egész élete egybeolvadt azzal a harccal, küzdelemmel, amit ennek a világnak a megteremtése jelentett - mindannak, ami ma olyan természetes a te szemedben. Ez az örökséged. Ezt kapod - már meg is kaptad - apádtól: az életet, a mát.
-
Valójában nem azokat a tulajdonságainkat tekintjük öröklött tulajdonságainknak, amelyekben hasonlítunk az őseinkre, hanem azokat, amelyekben hasonlítunk hozzájuk és különbözünk másoktól. Amikor a rokonság kíváncsian vizslatja az újszülöttet, általában olyasmiket hallunk, hogy milyen göndör a haja, ezt biztosan az apjától örökölte, vagy a szeme éppen olyan, mint a dédanyjáé volt. Olyasmit viszont sohasem hallunk, hogy nézd már, két lába van, ezt vajon kitől örökölhette?
Mérő László
-
Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása.
Hamvas Béla
-
Mindenki színes szemüveggel születik, ki kékkel, ki zölddel, ki sárgával, ki rózsaszínûvel. Csak én születtem színes üveg nélkül.
Gárdonyi Géza
-
Öröklés vagy természet? Így vagy úgy, a szüleid hibája.
-
Bennem mindketten megvannak, apám és anyám, ezért nem hasonlítok egyikükre sem. Hál` istennek.
-
Nem egyetlen pontosan meghatározható "biológiai ént" öröklünk a szüleinktől. A génjeink rendkívül sok potenciális ént kódolnak, és a szociális - valamint más - körülményeink, illetve azok percepciója közrejátszik abban, hogy végül melyik én lesz belőlünk.
-
Első szavunkat szüleinktől tanuljuk. Utolsó szavunkat - jó esetben - utódaink hallják. Szavak szőnek bele bennünket a lét szövetébe. Õrt állnak a kezdet és a vég tengerpartján.