Első szavunkat szüleinktől tanuljuk. Utolsó szavunkat - jó esetben - utódaink hallják. Szavak szőnek bele bennünket a lét szövetébe. Õrt állnak a kezdet és a vég tengerpartján.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyes szavak az adott kultúra, történelem és helyrajz sajátosságaiból nőnek ki. Az idő és a szokások öntik őket formába, és a történeteinken, rituáléinkon és értékrendünkön keresztül hagyományozódnak tovább nemzedékről nemzedékre.
2. Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk. Steven Saylor
3. Attól a perctől, hogy megtanul beszélni, a haláláig hány szót mond egy átlagos ember? Mármint beszélünk és beszélünk, megtöltjük az ózont, titkon remélve, hogy a kimondottak között mondtunk valamit, amire megéri emlékezni. Mélyen belül tudjuk az igazat. A legtöbb, amit mondunk, szemét.
4. Nemcsak arra van szükségünk, hogy kétszázszor halljuk az újat, hanem arra is, hogy elfelejtsük, amit a múltban megtanultunk. Nem nulláról indulunk ugyanis: "beprogramoztak" bennünket már a szüleink, a kultúra, amelyben felnőttünk, valamint múltbeli, fájdalmas tapasztalataink. Ne ijedjünk hát meg, ha néha eltévedünk. John Gray
5. Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerû, érthetetlen. Jannah Loontjens
6. Az emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége - pusztán külső szemléletre is - az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások gondolataira, érzéseire figyeljünk, azokat a nyelv közege által fölfogjuk, megértjük. Attól a pillanattól fogva, hogy a világra születtünk, mindaddig, míg meg nem halunk, beszélünk. Kosztolányi Dezső
7. Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
8. Sok mindent hagy örökül egyik nemzedék a másikra - de mind között a legfontosabb a nyelv. Ez a hagyomány hordozza az évezredekben összegyûjtött tudásunkat, közvetíti az időben, s így folytonosságot biztosít az értelmes emberi életnek. Sánta Ferenc
9. A nyelv a leginkább testközeli mûvészi eszköz. Szó szerint a szánkban hordjuk, hiszen a nyelvünkkel öntjük szavakba a nyelvünk hangjait. Amikor írunk, a kezünkkel formáljuk a mondatokat. Ha felolvassuk, amit leírtunk, a szavakat a szemünkön át fogadjuk be, a szánkon át lépnek ki, majd a fülünkön keresztül térnek vissza hozzánk. A szavak a test érzékein érlelődnek, mielőtt az elmében értelmet nyernek. Nem is állhatnak össze a fejünkben, amíg a testünkben nem találtak értelmet. Wendell Berry
10. Születés és halál, a fonal két vége. Két legfontosabb története a létezésünknek. A fonal elején beleszületünk a világba, majd a végén kiszületünk belőle.