Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyelv a leginkább testközeli mûvészi eszköz. Szó szerint a szánkban hordjuk, hiszen a nyelvünkkel öntjük szavakba a nyelvünk hangjait. Amikor írunk, a kezünkkel formáljuk a mondatokat. Ha felolvassuk, amit leírtunk, a szavakat a szemünkön át fogadjuk be, a szánkon át lépnek ki, majd a fülünkön keresztül térnek vissza hozzánk. A szavak a test érzékein érlelődnek, mielőtt az elmében értelmet nyernek. Nem is állhatnak össze a fejünkben, amíg a testünkben nem találtak értelmet. Wendell Berry
2. Létezik olyan táplálék, amit nem a szájunkon át veszünk magunkhoz... a test és a lélek csészét formál. Amikor találkozol valakivel, valami becsöppen a csészébe. Dzsalál ad-Dín Rúmí
3. Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.
4. Születéskor a szemünk csukva, a szánk pedig nyitva van, majd egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk korrigálni a természet ezen tévedését.
5. Az ember azzal a képességgel születik, hogy mindent meg akar fogni, mindenre kíváncsi. Ahogy a csecsemő bárki ujját bizalommal megragadja, ha felé nyújtják, mert élni akar, és ha élni akar, néha össze kell piszkolnia a kezét. Bizonyos felnőttek genetikusan meghatározott jóhiszemûségét a világ megragadásának szükségessége magyarázza. Ezt nem másoktól tanuljuk. Dorthe Nors
6. A szem, amely látja a világot, a szem teremti látvánnyá. Formába rendezi: kivetített, szem - vagy lélek - teremtette formába. A látás - éppen azért - nem csak befogadás: teremtés is. És mindaz, amit látunk, nem csak a külső, hanem belső világunknak is része. Kivetítés és befogadás: kiröppenés és visszatérés létezésünk fészkébe. Beney Zsuzsa
7. Mi, emberi lények nem érjük fel ésszel, hogy milyen hatalmas is Isten. Kivételes agyat és érző, szerető szívet adott nekünk. Megáldott minket a szánkkal, hogy beszélni tudjunk és kifejezésre juttathassuk érzéseinket, szemet kaptunk tőle, hogy lássuk a színes és szép világot, van lábunk, hogy járhassuk az élet útját, kezünk, amivel magunkért dolgozhatunk, orrunk, amivel beszívhatjuk a finom illatokat, fülünk, hogy hallhassuk a szeretet szavát. Malála Júszafzai
8. Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé. Anil Seth
9. A száj az egyik legfontosabb szerv a gyermek egészséges fejlődése és növekedése szempontjából. (...) A szájjal kapcsolatban a "várjunk, és majd meglátjuk" ritkán jó stratégia.
10. Az újszülött érzékszervei mûködnek, méghozzá finoman, érzékenyen, pontosan. Szép neve is van az érzékek eme frissességének: fiatalság. Mi "felnőttek", mi már semmit sem érzünk. Érzékeink tompák, fásultak. Nem az életkor, inkább a megszokás átka tette bőrünket oly kérgessé, elhalttá, érzéketlenné, akár az orrszarvú, a krokodil páncélja.