Szenvedés vár én rám, Akár hol leszek is - Vérző csillag lennék Még az egeken is, Nélküled nekem még Az öröm is fájna... Pattog már az ostor, Kocsin van a láda.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok! - És összeszorítod a fogadat! Reményik Sándor
2. A szenvedés jobbá gyaluljon, többé lenni: a vágy ûz, nem hagy. Üljön körül a mindenség is, könyököljön reám egy csillag. Keszei István
3. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
4. Õ már el nem válik tőlem, Menekülhetsz bárhová, Minden múló perccel hûsít, perzsel, Mindig várok rá. Nyitva áll az ûzött kastély, Magány helyett társra vár.
5. Nem hallom a hangod még egyszer Nem érzem, ha mellettem lélegzel Bárhová is tartanánk, még most is ég a láng Hol jársz, hol leszel, lehet, téged más ölel Megmérgez a félelem Nélküled úgysem létezem. Children of Distance
6. A szenvedések - álló csillagok. Öröm, s remények - hulló csillagok. Jókai Mór
7. Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Ady Endre
8. Oh szerelem!... (...) Bár a menny, az üdv benned ragyog A pokol is tebenned ég.
9. Ez a kettősség is szerelem: fáj, hogy fáradt vagyok, és örülsz, hogy miattad nem pihenek. És én is így vagyok, talán csak nagyobb méretekben: fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem, és örülök, hogy téged szerethetlek.
10. Elvesztett évek, számon kérném én, Ó, de nincs kitől. Más idők jönnek, Kemények és nehezek, Túl a mélyponton várom a holnapot, Én itt vagyok.