Szenvedünk, sírunk, megöregszünk, okosak, ravaszok leszünk, de a lelkünk mélyén csak gyerekek maradunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Életünk végéig a testünkben lakozó gyermekek maradunk. Megzavarodott gyermekek. Daniel Pennac
2. Ahogy korosodunk, egyre jobban előjönnek ősi tulajdonságaink. Egyre vadabbul, egyre keményebben. Nem bölcsebbek leszünk, hanem egyre magunkabbak. Egyre apánkabbak, egyre anyánkabbak. Gyurkovics Tibor
3. Mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk. Csak egy kicsivel többet tudunk, mint annak idején, és ahogy telnek-múlnak az évek, megtanulunk még ezt-azt. A végén pedig úgy halunk meg, hogy talán a negyedét ha tudjuk annak, amit tudni lehet. Kimberley Freeman
4. Igazából soha nem változunk meg, igaz? Úgy értem, a lelkünk mélyén örökké rémült gyerekek maradunk, akik azon tûnődnek, vajon mi lesz belőlük, ha felnőnek. Harlan Coben
5. Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha sírunk, dédelgetnek, ha szomorúak vagyunk, megvigasztalnak minket. Ha a mosolyunkkal nem érünk célt, a könnyeinkkel bizonyára sikerül. Paulo Coelho
6. De hibáinkból nem tanulunk, nyerünk és veszítünk, alulmaradunk. Mégis továbbvívjuk harcainkat és nem vesszük észre; Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz. Jim Morrison
7. Minden egyes felnőttben egy gyermek szíve lakozik. Mi csak folyton győzködjük magunkat, hogy felnőttesebben kell viselkednünk.
8. Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk, de az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren, és veszettül próbálnak beilleszkedni. (...) A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk, és reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére, mint a gyerekek. Sosem adjuk fel a reményt.
9. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gyerekek a bánatot is hordozzák magukban, és mint minden egyéb érzelmet, ezt is mélyebben, erősebben élik meg; még képlékeny a lelkük, jobban formálható, és úgy szívják magukba a világot, mint a szivacs. A világ pedig nem nézi a kort, megdolgozza a lelket. Mohamed Mbougar Sarr
10. Kívülről szépek vagyunk. De a lelkünk rohadt. Daniel Banulescu