Igazából soha nem változunk meg, igaz? Úgy értem, a lelkünk mélyén örökké rémült gyerekek maradunk, akik azon tûnődnek, vajon mi lesz belőlük, ha felnőnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember igazából sohasem változtatja meg az életét, nem lehet megváltoztatni; amilyenek gyerekkorunkban vagyunk, olyanok maradunk egész életünkben, nem a változtatás az, amitől az ember elölről kezdi az életét. Alessandro Baricco
2. - Én soha nem akarok felnőtt nő lenni! Úgy fáj. - Tudod, soha nem növünk fel igazán. Ott él egy kislány minden nőben, ahogy minden kislányban ott él egy nő. És ne félj a fájdalomtól. Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna.
3. Mi felnőttek sosem emlékszünk a gyermekkorunkra. Csak azt hisszük, hogy emlékszünk rá, és ez még veszélyesebb. A színek élénkebbek, az ég magasabbnak látszik. A gyerekek folyamatosan egyik megdöbbenésből a másikba esnek. Annyira friss és erős benyomások érik őket, hogy az már-már ijesztő. Stephen King
4. Élő gyermekeink árnyai kísértenek a szívünkben. Sose tudhatják meg - hogy gyûlölnének minket, ha tudnák -, hogy növekedésük egyet jelent a folyamatos gyászolással. Joanne Kathleen Rowling
5. Érdekes, hogyan élnek emberek a gondolatainkban. Mindig ugyanazok maradnak bennünk, és vígan elvagyunk így, nem is vágyva arra, hogy bármi is változzon.
6. Életünk végéig a testünkben lakozó gyermekek maradunk. Megzavarodott gyermekek. Daniel Pennac
7. Szenvedünk, sírunk, megöregszünk, okosak, ravaszok leszünk, de a lelkünk mélyén csak gyerekek maradunk. Lux Terka
8. A gyerekek mindig továbblépnek. Otthon laknak, azután továbblépnek, elköltöznek - és még ha később látogatóba is jönnek, vagy akár visszaköltöznek, az már soha nem lesz ugyanolyan. Azt hisszük, hogy lehet ugyanolyan, de nem lesz. Orson Scott Card
9. Mindenki fél valamitől. Magasságtól, bohócoktól, szûkös helyektől. Ezeket le lehet győzni. Aztán jönnek a gyerekek. Vajon beilleszkednek? Nem kerülnek veszélybe? Ezeket a félelmeket sosem küzdjük le. Szóval néha csak annyit tehetsz, hogy veszel egy lélegzetet, figyelsz rájuk és reménykedsz. Persze nem sikerülhet minden. De ha sikerül, az nagyszerû érzés.
10. Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük.