Szerelmem gyönyörû szenvedésem Magamban hordalak mint sebzett madarat S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten És nem boldog a szerelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél! Kármán József
2. A testnek rendeltetése a gyönyörûség de a szerelem nem övé S most már hiába is akarnám megtartani szellemed Szökik szökik tőlem mindenfelé mint egy felriasztott kígyófészek S gyönyörû karjaid a messzi horizonton mint hajnal-színû kígyók búcsúra tekeregnek S én itt maradok zavartan döbbenten itt maradok belefáradva ebbe a szerelembe melyet lenézel Úgy szégyellem ezt a szerelmet melyet te annyira megvetsz. Guillaume Apollinaire
3. S elhagytál! És elszállt véled Szerelmem is, mint az álom, Kék virágom, kék virágom! Mégis szomorú az élet! Mihai Eminescu
4. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
5. A szerelem éhet, szomjat nem olt; nem is álom, eső ellen se véd; szerelem még gerendát nem sodort fuldoklóhoz, hogy mentse életét, roncs tüdőt lehelettel nem hat át, csontot nem forraszt, sebet nem hegeszt; mégis hány ember hívja a halált szerelmét vesztve - csak míg írom ezt! Edna St. Vincent Millay
6. A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész... Henryk Sienkiewicz
7. Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek, Boldog vagyok: érted vagyok beteg. Halálra szánt, mint rég ezelőtt, Mint régen a hajdani nem szeretettek, Mint régen a régi, bús szeretők. Ady Endre
8. Egyszer csupán hadd mondom el neked, Szegény szivem, hogy mennyit szenvedett: Hogy megölője volt e szerelem, Oly édes oh! és oly reménytelen. Heltai Jenő
9. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
10. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály