Szeresd az életet, akármilyen szegényes. Még a nyomortanyán is átélhetsz egy-két kellemes, érdekes vagy élvezetes órát. A lenyugvó nap éppoly ragyogóan verődik vissza a szegényház ablakából, mint a gazdag ember palotájáéból; a hó is éppoly hamar elolvad tavasszal a küszöbe előtt.

Kapcsolódó idézetek

1. - Nézd, milyen szép a naplemente. (...) Tanuld meg élvezni a szépet. Nézd azt a vörösarany fényt, hogy átizzítja a barna sarat... - Sötét lesz - mondtam -, hamarosan besötétedik. A naplemente szomorú. - Hát a hajnal? Azzal mi a bajod? - Előkészíti az estét. - Végzetes csapás (...), aki a hajnalban is az eljövendő éjszakát látja. Jókai Anna
2. - Az élet gyönyörû (...). Nézd csak meg egyszer a napfelkeltét a rét illatozó virágai között pihenve, vagy csodáld meg a nyárvégi csillaghullást! Olvass el néhány igazán izgalmas könyvet, és merülj el a gyermekek önfeledt mosolyában. Ússz egy jót egy tiszta vizû hegyi tóban, és fuss az őszi ruhába öltözött, színes levelû fák között! Lásd meg az emberekben a jót, és a te létezésed is jobbá válik! - Mindez nagyon szépen hangzik, de nem győztél meg (...). - Légy szerelmes, és akkor számodra is szebbé válik a világ! A. O. Esther
3. Mily szép visszanézni, emlékezni az ifjúságra, mely már messze tûnt! Újra sétálni a mezőkön! A rosszat az ember szívesen felejti s még ha a legnagyobb nyomorban töltötte is: szép volt. Vannak zordabb lelkek, akik tudják, hogy nem volt benne szépség - de ki az, aki nem szívesen kápráztatja el magát emlékeivel! Füst Milán
4. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
5. Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
6. Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva. Magashegyi Underground
7. Tudom, mit jelent a legteljesebb nyomorban élni, mit jelent éhezni, fázni és így tovább. (...) Nem jelent semmit vagy csak igen keveset. Az ember hozzászokik, és ha némi önuralommal rendelkezik, végül már nevet rajta.
8. Az élet olyan, mint egy szoba, amelyben lámpák égnek, de a redőnyöket leeresztették. Életünk során egyszer-kétszer megadatik nekünk, hogy felnyissuk a redőnyöket, és eloltsuk a lámpákat; ilyenkor rövid pillanatokra megvilágosodik a kinti sötétség, s egy futó pillantást vethetünk arra, ami a szobán kívül elterül.
9. Gyönyörködj kedvesed arcában - ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek - ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörûbb. Müller Péter
10. Ha elszánod magad egy hosszú útra, az jó; ha otthon maradsz a fotelben, az is jó. De ha túl könnyen jutsz valamihez, hamar elvész belőle az öröm.