Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet, Mit hûvös-vizû rét hajadba rejtett, Szeretlek én, mint fészkét a madár, S elfáradt lelkem hozzád visszajár.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek mint virág a napfényt, Miként madár a zöld mezőt; Szeretlek, mint ifjú a fátyolt; Mit boldogsága néki szőtt.
2. Sok bánat ért, de mindent elviseltem, Melletted élve, téged fogva át, Mint a madár, mely párjához simúlva Könnyebben tûri erdők viharát. (...) Ha lelkem csügged és elszállni vágyik E földről, hol nem szívesen marad; Szerelmed az, mely vissza-vissza térit, Mint tavasz a vándor-madarat. Ábrányi Emil (ifj.)
3. Szeretlek, mint a nyelv az ízeket és mint az ujjakat a kéz és mint a fáradság az ágyat. Mint a beteg a reményt, úgy szeretlek.
4. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek. Beney Zsuzsa
5. Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. József Attila
6. Szeretlek, mint az anyját a gyerek és mint a virág a tavaszt és mint a medrét a folyó. Mint a mosolyt az öröm, úgy szeretlek.
7. Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfû lennél, mely tüzes nyilakat szór: úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Pablo Neruda
8. Szeretlek, mint a gyökerét a fa és mint az ajtót a küszöb és mint a pompa a királyt. Mint játékot a gyermek, úgy szeretlek.
9. Szeretlek, jobban a szélnél, mi öleli hosszan a fát, Szeretlek, mintha te élnél helyettem egy életen át. Gyurkovics Tibor
10. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály