Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Szívünk változásért eped. Szemeink változásért könyörögnek. Nevetésünk, könnyeink, szívdobogásunk változást kér.

Viktor Coj
🎲 Sors 👗 Divat
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Amikor sírsz, feloldódik benned valami. Megváltozol. Megkönnyebbülsz, és hirtelen másképp látod a világot. Néha előfordul, hogy a sírás után rögtön nevetni kezdünk. Kyle Cease
  2. Ugyanarra az égre nézni, amire te is, még egy hétköznapi látványt is képes megváltoztatni. A legkisebb gesztusodra is remény és kétségbeesés közt ingadozom. És a szívem egy dallamot kezd játszani. Van neve is ennek az érzésnek. (...) Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek.
  3. Kívánom a szívdobogásod, A reszketésed, dadogásod, Mint mikor dúlt a szerelem... Törődj velem, Egyetlenem, törődj velem. Szép Ernő
  4. Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.
  5. Az agyunkkal együtt mi magunk is változunk, ez tudományosan bizonyított tény. Az azonban még ennél is fontosabb tény, hogy ha a szívünk változik, minden megváltozik vele együtt. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy hogyan látjuk a világot, de abban is, hogy a világ hogyan lát minket, és hogyan reagál a tetteinkre.
  6. A szív érez, a szem kutat, Szép lány szerelméhez utat. A szív dobog, a szív sóhajt Ha a lány távol nincsen, A szem ellesi az óhajt: - Mit kívánsz édes kincsem? József Attila
  7. Imádkozz, sírj! A szó észt szül, a dal fényt. Victor Hugo
  8. Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalmak elmúlhatnak. Visszanézünk, és látjuk az emlékeket, amiket már feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk hallani. Változik az élet, és én is változom. Nem tudok megbocsátani.
  9. Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha sírunk, dédelgetnek, ha szomorúak vagyunk, megvigasztalnak minket. Ha a mosolyunkkal nem érünk célt, a könnyeinkkel bizonyára sikerül. Paulo Coelho
  10. S helyet cserél bennünk a fájdalom; És folyni látom, majd ha már késő lesz, A megbánásnak könnyét arcodon. Vajda János
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat