Szivünkbe` dacz, agyunkba` tudni vágyás Töpreng vakon: hol vagy? ki vagy? vezess! Nézd el Urunk, csupán tiéd a látás; Nem hitlen az, ki tégedet keres.

Kapcsolódó idézetek

1. Téged keresnek szemeim, Csak tégedet, szerelmem! S mindenkit látnak szemeim, Épen csak tégedet nem! Ne látnám többé a napot, eget, Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! Petőfi Sándor
2. Utaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne téveledjem. Te ösvényidre taníts meg, Kiken intézd menésem. És vezérelj engemet Az te szent igaz igédben, Ótalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten. Szenczi Molnár Albert
3. Egész életünkben azon törjük a fejünket, miért élünk. Bonyolult, megoldhatatlan rejtvénynek tekintjük. Vakok vagyunk. Nem vesszük észre a lényeget, mire megsejtünk valamit, elrobog az élet. Miért élünk? Hogy Isten szeme, füle, szája legyünk. Lengyel Ferenc
4. Ne higgy vakon abban, amit mondanak. Ne azért hidd a szavaimat, mert más meggyőzött felőlük. Ne higgy mindent, amit másoktól látsz, hallsz vagy olvasol, legyen szó nagy tekintélyû személyről, vezetőről vagy vallásos szövegről. Ne csak az észszerûségre, sem pedig az elmélkedésre alapozz. Ne hagyd figyelmen kívül saját hatalmadat, és ne kövess vakon másokat. Ez az út csak illúziókhoz vezet téged. Találd meg te saját magad, ami az igaz, ami a valóság. Buddha
5. Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet. Gárdonyi Géza
6. Engedj, vezess, mondd, merre menjek, Mutasd meg, kit szeressek, Hol találom a fényt, És kiben bízhatok még. Hrutka Róbert
7. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Vörösmarty Mihály
8. A látható énünk, az, akinek hisszük magunkat, csak egy körülhatárolt hely, aminek semmi köze a valódi énünkhöz. Ezért esik annyira nehezünkre meghallani azt, amit a lélek mond, ezért próbáljuk inkább megzabolázni, hogy helyette a terveinket követhessük: a vágyainkat, a reményeinket, a jövőnket. Paulo Coelho
9. Nem tudjuk, mire jutunk majd. Saját cselekvéseink karunkban, torkunkban készen vannak, előre, ugrásra, kimondásra készen. Nem tudjuk, mire jutunk velük. Diadalra, halálra, kétségbeesett, kétséges kimenetelû küzdelemre. Csak azt tudjuk: meglesz, amit teszünk. A többi az Úr dolga: ami lesz, Istennél van. Legyen meg az ő akarata, ha a magam dolgát megtettem. Folk György
10. Te ne kérdezz, csak menj az utadon, Az agyad bármi kábult, A gyöngeséged, tétovázó vágyad Egy hanggal el ne áruld. Reményik Sándor