Ugrás a tartalomra
Szükség van a rombolásra ahhoz, hogy a valódi, a helyes és a jó és az igaz felépülhessen. (...) Mesteri módon emelünk színfalakat, hogy aztán saját magunk rontsuk le őket. Független lényekként nagyon rombolóak vagyunk, először kártyavárakat hozunk létre, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, a hatalomvágy, a hazugságok biztonsága, az ismertség igénye, a hírnév utáni kapkodás, az emberi lelkekkel történő kereskedés... mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet-visszafojtva igyekszünk egyben tartani. De, hála Isten kegyelmének, egyszer levegőt kell vennünk, és amikor megtesszük, Isten lehelete csatlakozik a miénkhez, és minden romba dől.
Kapcsolódó idézetek
-
Az életünk olyan, mint (...) a kártyavárak (...). Néha van oka, hogy összeomlanak, néha viszont egyáltalán nincs.
Stephen King
-
Mindenki maga választja meg fejlődésének útját. Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk. Szabadon alkothatunk, és alkotásaink által kifejezhetjük belső értékeinket. Lehetőségünk nyílik arra, hogy segítsük és támogassuk embertársainkat, rokonainkat, barátainkat. Ugyanazt az erőt használjuk akkor is, amikor rombolunk. Tönkretehetjük mások alkotását, letörölhetjük arcukról a mosolyt, testileg és lelkileg bántalmazhatjuk. (...) Bármire használjuk is a rendelkezésünkre álló erőt, egyvalami biztos: mindig van egy célunk, még akkor is, ha ez esetleg nem tudatosodik bennünk.
Balogh Béla
-
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.
Marilyn Monroe
-
Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.
Libba Bray
-
Szerencse és Siker bennünk vannak. Kell, hogy tartsuk őket: erősen, mélyen. Mihelyt itt benn valami kezd lazulni, engedni, kifáradni, tüstént minden felszabadul körülöttünk, ellenáll, szembeszáll, kivonja magát befolyásunk alól... Akkor jön egyik a másik után, vereség vereségre következik, s az ember elkészül.
Thomas Mann
-
A hazugságban egyetlen dolog kényelmetlen - jó emlékezetet igényel. Hazudni olyan, mint kártyavárat építeni: egyre óvatosabban kell rakni a lapokat, le nem véve a szemed a bizonytalan konstrukcióról, amire alapozod az építményt. S ha nem veszed számításba a korábban felhalmozott hazugság legapróbb részleteit, minden összeomlik. Van még egy sajátossága a hazugságnak: egy kártyalap sosem elég hozzá.
Dmitry Glukhovsky
-
A gonosznak egyvalamire van szüksége, hogy uralkodhasson: arra, hogy az igaz emberek ne tegyenek semmit. Az ember nem hagyhatja annyiban. Harcolnunk kell azért, amiben hiszünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy passzívak legyünk, és nem szabad arra várnunk, hogy mások cselekedjenek helyettünk. Ha úgy érzed, hogy oda kell állnod valami mellé, nem habozhatsz, még akkor sem, ha ehhez bizonyos keménységre van szükség.
-
Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni. (...) Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül.
Oravecz Nóra
-
Ahhoz, hogy jobb világot építsünk, időnként le kell rombolnunk a már meglévőt.
-
Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz.
Margit Sandemo