Szúrták a percek és az órák, ha ébredt és ha lefeküdt. A hátán hordta koporsóját, megbotlott és belefeküdt.

Kapcsolódó idézetek

1. Hirtelen lerogyott szerencsétlen teste. Élete reggelén elérte az estve.
2. Olyként hajolt a koporsó fölé, akárha csecsemőjében vagy alvó kedvesében gyönyörködne, selymes szálú, kibontott haját szellő borzolta, nyakán ritmikusan, puhán lüktetett egy ér. Vavyan Fable
3. Minden óra megsebez, az utolsó halálosan.
4. Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják. Anton Pavlovics Csehov
5. A sebei beforrtak. Új nap kelt fel a lelkében.
6. Ütöm az időt, véresen fekszik! Miért jó ez? Pusztul az élet! Karafiáth Orsolya
7. Néha az élet arcon csap, aztán beléd rúg, amikor a földön fekszel.
8. Itt fekszik előttem a múlt, és halott.
9. Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerû a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka. Victor Hugo
10. Darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között. Gyökössy Endre