Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják.

Kapcsolódó idézetek

1. Szúrták a percek és az órák, ha ébredt és ha lefeküdt. A hátán hordta koporsóját, megbotlott és belefeküdt.
2. Az ember a nevét nem dobhatja le, mint a boxeralsót nap végén, a nevünkkel születni kell, aztán bemászni vele a koporsóba.
3. Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. Sándor György
4. Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak... puff! Meghalsz. Nincs tovább. Charlie Higson
5. Amikor azt gondolná az ember, hogy örökös balsorsra ítéltetett, történik valami, ami fenekestül felforgatja az életét. Lakatos Levente
6. Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik. Kosztolányi Dezső
7. A győzelmek mind összefolynak, de a vereségek örökre bevésődnek az ember fejébe.
8. Hirtelen lerogyott szerencsétlen teste. Élete reggelén elérte az estve.
9. Boldogok már, akik mély sírveremben porladnak és alusznak örök álmot s ott várják, hogy a nap majd újra keljen. Vittoria Colonna
10. A sors nem engedi meg a túlságos örömet: és ahol boldogság van, oda ellensúlyul szegénységet akaszt az emberek nyakába. Szini Gyula