Talán, amikor csaláson érünk valakit, mikroszkopikus méretû benyomás marad bennünk az eset után, és leheletnyivel mi is erkölcstelenebbé válunk. Majd amikor egy újabb etikátlan magatartás szemtanúi leszünk, az erkölcsiségünk tovább romlik, és az "erkölcstelenség-kórokozók" számának növekedésével egyre veszélyeztetettebbé válunk mi is.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyetlen erkölcstelen cselekedet valószínûbbé teszi a következőt, és az egyik területen megmutatkozó erkölcstelen viselkedésünk befolyásolhatja a moralitásunkat más területeken is. Mivel ez tény, oda kell figyelnünk a tisztességtelen magatartás első jeleire, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy még bimbójában elfojtsuk, mielőtt teljes virágjában kibontakozhatna. Dan Ariely
2. Az egyik személyről a másikra átterjedő tisztességtelenség lassú és alattomos társadalmi eróziót végez. Mint ahogyan a "vírus" is mutálódik, és átterjed egyik emberről a másikra, ugyanúgy alakulnak ki az új, kevésbé etikus viselkedési normák. S bár a folyamat finoman és fokozatosan megy végbe, az eredmény katasztrofális lehet. A jelentéktelen csalások valódi költsége összeadódhat, és ezért kell még éberebb odafigyeléssel törekednünk az akár kismértékû szabályszegések megfékezésére is. Dan Ariely
3. Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
4. Az, amit rendesen erkölcstelennek hiszünk, bizonyos körülmények közt nem-erkölcstelennek mutatkozik. Marcus Tullius Cicero
5. Kétségtelen, a hiszékenységnek is megvannak a maga nehézségei, akár a kételkedésnek. A megrögzött előítéletekben nehéz kételkedni, a csodálatosat meg nehéz elhinni. Megértjük tehát, ha a hiszékenyek egy része elszórakozik ezzel a képességével, megértjük a panaszaikat is, hogy míg ők elhisznek mindent, még a hihetetlent is, addig mi nagy kényelmesen csak azt hisszük el, amit tényekkel és érvekkel bebizonyítanak nekünk, de értelmetlen és teljesen zavaros, amikor a vallásos emberek ezen messze túlmennek és hiszékenységüket nyíltan és mereven erkölcsi létük alapjának teszik meg. A hiszékenységnek is lehetnek következményei, csakhogy ezek nem erkölcsiek. Lehet, hogy a hiszékeny embert becsapják, lehet, hogy kinevetik, lehet, hogy megsajnálják tudatlanságáért vagy kitüntetik hitbuzgóságáért, lehet, hogy tönkremegy, mert hiszékenyebb a szomszédjánál, lehet, hogy püspök lesz belőle, mert többet hisz el a vetélytársánál - de a hiszékenysége soha sem több mint erkölcsileg közömbös hajlam, öröklött vagy szerzett sajátság, vagy fogyatékosság, aminő a göndör haj, a jó hang, vagy akár a hasbeszélés képessége. Polányi Károly
6. Az erkölcstelenség ott kezdődik, amikor megvan a szándék, hogy a megszólítottat megcsalják, helytelen elképzeléseket idézzenek elő benne. Max Planck
7. Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek, a rossztettek, a bûnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal egyre jobbakká ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Böjte Csaba
8. Amikor mi és a környezetünkben élők tisztességtelenül viselkedünk, előbb-utóbb elkezdünk mindenkire gyanakodni, és a bizalom hiánya szinte minden tekintetben megnehezíti az életet. Dan Ariely
9. Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk. Ara Rauch
10. Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerûbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bûnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bûncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bûncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bûnözünk. A bûnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bûncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.