Talán egy könyvben vagyok egy betû. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni, Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni, Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani, Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
2. Vannak dolgok, amiket meg tudsz fogalmazni, ott vannak benned készen, letakarva, kimondani mégsem tudod. Mintha attól tartanál, hogy ha kimondod, elveszíted őket. Hogy a szó elrontja, s csak a kis részét, csak a halvány mását képes láttatni annak, amit érzel, gondolsz. Bertók László
3. Ezt szeretem a költészetben. Minél elvontabb, annál jobb. Azt, amikor nem vagy biztos benne, miről is beszél a költő. Van ötleted, de nem lehetsz biztos benne. Nem száz százalékig. Mindegyik szónak, amit nagy gonddal választott, lehet milliónyi különböző jelentése. Vajon ez egy másik gondolathoz vezető szimbólum? Vajon egy még nagyobb, még rejtettebb metafora része? Jay Asher
4. - Azon tûnődöm, mi lesz a betûkkel, amiket az emberek írás közben kihúznak, kitörölnek, kiradíroznak. Hová lesznek azok a számkivetett, eltaszított, félredobott betûk? Lehetséges, hogy elkeseredett hordákba gyûlnek? Belőlük lesznek a gonosz írások? A rossz könyvek? - Meglehet. És mi van, ha nem mindegyik számkivetett keseredik meg? Ha a töröltek közül többen úgy értékelik, hogy voltaképpen elnyerték a szabadságukat? Még az sem kizárt, hogy az ő soraikból jönnek a graffitik. Vavyan Fable
5. Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el, Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon, S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.
6. Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is... Pálnagy László
7. Az sz betûs szót kimondani kábé annyi, mint kivégezni saját magadat. Keresztülgyalogolni önmagadon. Megadni magad. Kiadni magad totálisan. Védtelenné válni. Elveszíteni önmagadat. Dalban elmondani az egészen más. De belemondani a másik szemébe? Fejős Éva
8. Minden könyv más, pedig mindegyikben ugyanazok a szavak vannak. Csak más sorrendben. (...) Az írók azt a néhány betût rakosgatják ide-oda, mégis rengeteg mindent el tudnak mondani! (...) Azt gondolná az ember, hogy egy idő után már nem is tudnak új sorrendet kitalálni. Louis Sachar
9. Kár, hogy nem lettem író, (...) akkor megírhatnám anyámat, megírhatnám magamat, és azt is, hogy szép a táj. Vagy festő lehettem volna. Akkor ugyanezeket lefesthetném. De nem lettem semmi. Egy nagy semmi lettem. Tallér Edina
10. Nem vagyok a szavak embere. Éppen olyan rosszul fogalmazok, amilyen rosszul énekelek, és hirtelen esetlenné válok, megkukulok, amikor leülök a tollammal a kezemben. Te viszont rábírsz arra, hogy jobb leveleket próbáljak írni. Rábírsz arra, hogy jobb emberré próbáljak válni.