Ugrás a tartalomra
Társadalmunk ma azt tekinti sikeres embernek, példaképnek, aki három percre sem áll meg egész nap, mert tárgyalásról ebédre, onnan edzésre, onnan megbeszélésre, onnan pedig koktélpartira rohan. Véleményem szerint azonban (...) más lények tudják, hogy mi a dörgés. A madarak például több ezer kilométert vándorolnak a költőhelyükre, majd visszarepülnek (...) oda, ahonnan jöttek - mégsem panaszkodnak. Nekünk nem kell sem úszva, sem repülve, sem futva megtennünk több ezer kilométert, mégis össze akarunk esni a fáradtságtól, pusztán azért, mert tartani akarjuk a lépést a szomszéddal... aki tartani akarja a lépést az ő szomszédjával, aki viszont már az idegösszeroppanás szélén áll.
Kapcsolódó idézetek
-
A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség. Ezért aztán jól meg kell gondolni, mit csinál az ember, mert elég egyetlen aprócska tévedés, és minden odavan. Aki itt meg akar állni a lábán, és vinni akarja valamire, annak tudnia kell, mi a dörgés: semmit nem elsietni, és semmit nem elmulasztani.
Krasznahorkai László
-
Minden az órák milliárdjai által meghatározott ritmusra mozog. Nem akkor kelünk ki az ágyból, amikor tökéletesen kipihentük magunkat, hanem abban a pillanatban, amikor megszólal az ébresztőóra; nem azért veszünk magunkhoz táplálékot, mert megéheztünk, hanem mert látjuk, hogy elérkezett az étkezés ideje; nem azért fekszünk le, mert fáradtak vagyunk, hanem mert az idő már indokolttá teszi, hogy nyugovóra térjünk. A modern társadalomban Khronosz teljes diadalát üli.
Guido Tonelli
-
Mi, madarak hiába tudunk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek.
-
Az ember, (...) olyan, mint a gép: ritmusra és egyenletességre van szüksége. Különben bedöglik.
-
Az emberek félnek olyasmiktől, amiktől nem kéne, és nem félnek olyasmiktől, amiktől kéne. Ha zökken egyet a repülőgép, én is sikoltok, mint mindenki más, de a félelem föltartóztat bennünket az előrehaladásban, és akadályozza, hogy megtanuljunk dolgokat.
-
Valamennyien képesek vagyunk arra, hogy úgy nagyjából megítéljük, milyen napszakban is vagyunk, hogy reggel van-e vagy dél, esetleg késő délután vagy már este, érted, nem kell gondolkodnunk rajta, anélkül is tudjuk, és ehhez nincs szükségünk mérőmûszerekre, napórára vagy homokórára, karórára vagy faliórára. De ha megbeszélésre kell rohannod, vagy el kell érned a vonatot, ha pontos időre kell ott lenned bizonyos meghatározott helyen, akkor már gondolkodnod kell, és ki kell találnod azokat az eszközöket, amelyek a segítségedre lehetnek abban, hogy pontos légy. Azt hiszem, az élettel szembeni magatartásunk is ehhez hasonló. Hol boldogok vagyunk, hol meg boldogtalanok, haragszunk valamiért vagy neheztelünk valakire, tetszik nekünk valami vagy valaki, esetleg éppen fordítva: ki nem állhatjuk.
Agatha Christie
-
Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
-
Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem miatt minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fektetek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondolok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra koncentrál, és olyan, mintha repülne.
Chiara Lubich
-
Túlságosan pörög ma a világ, és minket is túlságosan pörgetnek. Már-már társadalmi elvárás, hogy pörögjük szét az agyunkat: a sok "most azonnal", a sok határidő, a sok "most rögtön"... és ez nem feltétlenül jó, nem feltétlenül egészséges. Néha meg kell tanulni behúzni a kéziféket, egy picit lelassítani, egy picit visszavenni, és egy picit megélni azt, amiben tényleg vagyunk.
Hajnóczy Soma
-
Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene!
Aszlányi Károly