Tartalmát elvesztett, céltalan célok, kötélként fonnak át emberi dolgok. Templomi kapukban néha megállok, magam sem tudom még, hogy mire várok.

Kapcsolódó idézetek

1. Célt kutatok a céltalanságban, hogy a reménytelenség útvesztőjében reményeket keressek. Lakatos Menyhért
2. Megállni, menni, mondd, mi célja van? Nézz jobbra, balra, minden céltalan. Kosztolányi Dezső
3. Elfáradtam. A léleknek lennének még céljai, de a test már végképp erőtlen. Szilvási Lajos
4. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
5. Tegnap óta minden más lett, mi addig volt; Nehezebb már, pedig kisebb a súly. A kapuban tétován megállok még, Mintha hinném, hogy felderül, S nem rám zuhan újból az ég. Ismerős Arcok
6. Bemegyek, visszatérek. Remélek, nem remélek. Fejteném, mint egy álmunk, még mit lehetne várnunk. Illyés Gyula
7. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
8. Az ember életét sokan érezték csak álomnak, és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk. Johann Wolfgang von Goethe
9. Az ajtóban megállva végignézhetem azt, hogy hol ért véget az eddigi életem. És megtehetem, hogy nem cipelem, ami nem kell, azt nem viszem. Ismerős Arcok
10. Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének. William Somerset Maugham